Megkönnyebbülten hagytam el az irodát, egy cseppet sem bántam meg, hogy kirúgtam Jaket. Csak ezt nem értem, hogy ha neki jó a titkárnője, akkor én mire kellettem? Gondolta ha titokban csinálná, úgy izgalmasabb lenne, vagy mi? Nem értem.
 

Ezek után felhívtam Davidet és elmondtam neki a híreket. Továbbá elkértem Bill számát is, hogy megkérdezzem tudnánk-e találkozni, de nem vette fel, pedig vagy hatszor hívtam. Azt hittem csak nem hallja, vagy valami, de a sokadik próbálkozás után kinyomta. Tehát dühös rám, de miért? Nem az én hibám, hogy Jake nekiesett, én voltam, aki szétszedte őket. Vagy ez már nem is lényeges?
 

Elmentem hozzá, hogy tisztázzuk ezt a "kis" félreértést. Tom nyitott ajtót...
 

-Szia Tom... -köszöntem kissé vonakodba, ugyanis eszembe jutott a legutóbbi szituációnk, ami pont így kezdődött.
 

-Szia! -mosolyodott el- Nyugi, most nem támadlak le!
 

-Akkor jó! -mosolyodtam el én is- Bill itthon van?
 

-Most?...Nincs!
 

-Értem...mindegy! Ha hazaért megmondanád neki, hogy azt üzenem elnézést kérek Jake viselkedése miatt?
 

-Mindig te rohangálsz, ha a pasidnak eldurran az agya? Átadom...de mi is volt ez pontosan? Mi ütött belé?
 

-Nem tudom... Csak úgy nekiesett Billnek, hodd el, engem is meglepett vele! De nem az én hibám, hogy ez történt, úgyhogy nem értem miért nem veszi fel é miért nem jön ide,ha egyszer láthatóan itthon van! -mutattam a cipőjére és a kocsijára,
 

-Lebuktunk? -rántott vállat Tom vigyorogva.
 

-Le! De nem érdekes! Én elmondtam amit akartam, kérlek add át neki! -fordultam is sarkon- Szia!
 

-Szia!
 

Visszamentem a kocsihoz és beszálltam. A ház egyik emeleti ablakában megláttam Bill. Intettem neki, aztán észrevettem Tomot is, aki épp magyarázott valamit neki. Bill eltünkt az ablakból és én is elmentem. Hazaérve csal vettem egy fürdőt és lefeküdtem aludni.