-Jézusom! -fordultam hátra Billhez és átöleltem.

-Nyugodj meg, már semmi baja! Vigyáznak rá! -simogatta a hátam.

-Őt nem veszíthetem el! -bújtam a nyakához.

-Bemehetnek hozzá! -ment is el a doki.

-Most nem ússza meg! -nyitottam be Davidhez.

-Kim...szia! Oh neked is szia Bill! -köszönt.

-Te csak ne sziázgass! Meg akarsz halni? Miért nem tudsz a seggeden maradni? Ha egyszer azt mondja az orvos, hogy itt maradsz, akkor itt maradsz!

-Kim...nyugodj le... szólt közbe Bill.

-Nem, nem nyugszom meg Bill! Újra kellett éleszteni, vagy téged ez hidegen hagy? Mert engem nem! A ti hibátok is, minden terhet ráraktatok és közben leszartátok, hogy bírja-e vagy nem! -hagytam ott őket. Fogtam egy taxit és hazamentem.

-Na hogy van David? -kérdezte Tom öccsét, amikor az hazaért.

-Jól...az orvos azt mondta el akart menni és összeesett! Újra kellett éleszteni...erre Kim kiakadt.

-Úh durva! Szegény David!

-Ja! Nekiesett, hogy miért nem vigyáz magára!

-Érthető...

-Aztán nekem, hogy ráraktunk minden terhet!

-Húzós!

-van még!

-Megvert? -nevetett Tom.

-Van barátja, ahogy sejtettem!

-Jaj!

-Mindegy...úgysem kell komoly kapcsolat!

-Áltasd csak magad! Olyan vagy mint a mosott tudjuk mi... Odavagy érte! De csalódtál, mert hoppon maradtál!

-Semmi bajom!

-Az ikred vagyok! Érzem!

-Jól van...én lefekszem! -ment fel szobájába Bill.

-Szia Rómeó! -nézett utána Tom.

Bűntudatom volt, amiért lekiabáltam Billt, de feszült voltam... Biztos nem ő tehet róla, ahogy  Davidet ismerem, sose mkérne segítséget, mégha szüksége is lenne rá...Billen vezettem le a feszültségemet és ez nem volt szép, nem volt jogom hozzá...