-Akkor nem is zavarlak... -fordult volna sarkon Bill.

-Esetleg...bejössz?

-Nem azt mondtad, hogy menned...

-Itthon dolgozom!

-Igazán? Mi a munkád? -jött beljebb.

-Fotós vagyok és zenei újságíró! Az nyugis!

-Aszta! Na igen, tudom miről beszélsz!

-Khm...hallottam mi történt...

-Na igen a szerelemben szerencsétlen vagyok!

-Ne így kell felfogni...gondolkodj pozitívan!

-Itt hogy lehet?

-Ha az a lány megcsalt téged, akkor vak és nem látja az "értékeidet", tehát meg sem érdemel téged! Aki ilyenre vetemedik, csak sajnálni tudom! Ő rosszul járt, te pedig szereztél egy tapasztalatot! Legközelebb óvatosabb leszel.

-Már nem bízhatok senkiben sem!

-De igen, csal eleve úgy állsz hozzá, hogy mindenki átverhet...

-Mert már sokszor...

-Tudom! És azt is hogy érzed magad!

-Hallottam, hogy te is...

-Igen! De nem nekem való! Inkább kattintgatok!

-Megmutatod miket? -csillant fel a szeme.

-Persze... -vettem elő a gépet és gyorsan lekaptam.

-Hé! Töröld ki!

-Nem! Nézd! -mutattam meg neki a képet- A fény gyönyörűen esik az arcodra, a festék szépen kihangsúlyozza a szemed, az arcformád szinte tökéletes és ezek a szempillák...

-Öhm... -vörösödött el Bill.

-Ne haragudj, zavarba hoztalak?

-Egy...kicsit... -vigyorodott el.

-Elnézést, én egyszerűen ilyen vagyok, ami a szívemen, az a számon! Nem akartalak megbántani.

-Nem bántottál meg! Megnézhetem a többit? -nyújtotta a kezét a gépért.

-Tessék... -adtam oda neki és elővettem a laptopomat.