-Mit szeretnél? -kérdezte, miközben kávét kortyolgattunk egy-egy széken a büfénél- Ha a bátyám...

-...Nem! Tudom, hogy furcsa, hogy felbukkant egy idegen...

-Hallottad... -szűrte le.

-Igen! De nem érdekes! Sokkalinkább David aggaszt! Túl sokat dolgozik, nem szabadna túleröltetnie magát.

-Mi ezt tudjuk és mondtu is neki, de nem lehet leállítani! Pörög egyfolyátban!

-Tudom milyen céltudatos és makacs, de kérlek figyeljetek rá! Sokmindent tett értetek, azt hiszem ez a minimum!

-Rendben! És...egyébként a húga vagy? Vagy a lánya?

-Lánya? Nem vagyok én olyan fiatal, de azért köszönöm! -mosolyodtam el- Majd ő elmondja! Azt hiszem nem véletlen, hogy eddig nem beszélt rólam nektek... -álltam fel.

-Várj! Holnap látlak?

-Öhm...reggel bejövök egy órácskára! -válaszoltam kissé habozva és előkerestem a tárcámat.

-Oké! -mosolyodtam el halványan.

-A kávéra meghívtalak! -tettem le a pultra pár eurót és már ott sem voltam.

Jake, a barátom már otthon várt.

-Megjöttem! -mentem be hozzá a konyhába.

-Szia édes, aggódtam! Nem vetted fel és csak úgy eltüntél!

-David kórházba került, muszály volt mennem!

-És jól van? Tudom, hogy olyan, mintha a bátyád lenne!

-Szerencsére jól, de jól le is szidtam, amiért nem vigyázott magára!

-Megvártalak a reggelivel! -húzott az ölébe.

-Utána meddig maradsz? -mosolyodtam el kajánul.

-Nem túl sokáig, dolgoznom kell, tudod...

-Nekem sem ártana! -húztam el a számat.

-Akkor reggelizzünk, utána go meló!

-Igen! -csókoltam meg, majd átültem a saját helyemre- Jó étvágyat!