Hatalmas kő esett le a szivemről, de mielőtt kinyitottam volna az ajtót, meghallottunk valamit.

-Css! -jeleztem Davidnek és hallgattam mit beszélnek a kintiek.

-Ki ez a csaj, megmondaná nekem valaki? Az elmúlt egy órában itt szobroztunk, hogy megtudjunk valamit, erre ő csak úgy idejön, beszél az orvossal, aztán bemegy...Mit képzel magáról! Kije ő Davidnek? Biztos nem akkora nagy valaki, hisz nem is hallottunk még róla!

-nem tudhatod! Fontos neki David, látszott rajta! -szólt egy másik srác hang is.

-Mi az öcsi, máris beleestél?

-Én csak azt mondom, hogy nem helyes első benyomás alapján ítélni, mert gyakran félrevezető lehet!

-Jah! Te meg a jó emberismerő technikád...

-Szálljunk le a szerelmi életemről, oké?

-Srácok, elég már! Majd utána mindenki bemegy! -szólt rájuk egy női hang.

-Ne vedd a szivedre! -mondta nekem David.

-Ugyan, kisfiúk még! -mosolyodtam el kényszeredetten.

-20 évesek! Annyi különbség nincs!

-Csak agyban! Na megyek! Legyél jó!

-Meglesz, szia! -mondta én pedig kimentem.

Egy másodperc alatt végignéztem a bagázson, hát elég érdekes látványt nyújtottak. Egy szőke hajú nő, mellette egy szőkésbarna hajú srác egy hosszú barna hajú srcá mellett. Az iménti szőke lány, pár testőr féleség, köztük Sakival, akit ismerek már egy ideje. És végül két újabb srác, az egyiknek fekete lefonott haja volt, a másiknak fekete égnek álló lobonc. Megköszörültem a torkom és elmentem mellettük.

-Szia! -köszönt a fekete loboncos, amikor mellé értem.

-Szia! -néztem rá, egyenesen vastagon feketével kihúzott szemeibe. Hátra néztem a szőkehajú nőre- Viszlát! -mondtam, majd elmentem.

-Szia! -figurázta ki öccsét Tom.

-Khm... -mentem vissza egy hirtelen ötlettől vezérelve- Beszélhetnénk? -néztem Billre, aki láthatóan eléggé meglepődött.