-Szia! -köszöntem neki halkan.

-Szia...ugye nem ilyesztettelek meg? -mosolygott rám.

-De! Fél évig semmit sem hallok felőled, aztán amikor végre mégis, azt kell hallanom, hogy kórházban vagy! Miért nem vigyázol magadra jobban?

-Befejezted?

-Nem! Olyan felelőtlen vagy, te papolsz nekem arról, hogy 22 évesen elég nagynak kéne már lennem ahoz, hogy felelősséget vállaljak magamért, erre te meg túlhajszolod magad! Amikor úgy érzed, már nem bírod, miért nem állsz meg? Fél óra pihenés és már jobban is vagy!

-Hugi...

-Ne nevezz így, negy vagyok a húgod! Igenis pipa vagyok rád!

-Figyelj, lassítani fogok, igérem! -mondta.

Pár perces csend állt be közénk, melynek végét sikerült elnevetnünk.

-és veled mi újság? Olyan rég nem beszéltünk!

-Igen, mert azok a majmok odakint, elvesznek tőlem! Egyébként miután leléptél a turnéra, egy hétre rá bepasiztam.

-Na! És azóta együtt vagytok? Ennyire komoly?

-Még nem komoly...csak jól megvagyunk egymással! -vigyorodtam el.

-Értem! És most hol van?

-Nálam! Este...khm...ott aludt!

-Aludt... -nézett rám átható pillantással.

-No komment! -emeltem fel a kezem.

-Jó látni, hogy nem változtál! -mosolygott.

-Rossz látni, hogy te meg igen! Nem hívtál fel sem! Felelőtlen vagy!

-Tudom...és abbahagyom! A turnénak vége, nyárra csak kis fellépések vannak!

-Helyes!

-Na menj a lovagodhoz! Már biztos vár!

-Igaz, csak úgy elrohantam! -indultam is ki egy puszi után.

-Szia hugi! -kiabált utánam.

-Szia bratyó! Vigyázz magadra!