-Igen? -vettem fel sokadik cs�rg�sre telefonomat- Igen, �n vagyok, de ki keres? �rtem...mi? Te j� �g, azonnal ott vagyok! -tettem is le, majd sietve eltettem a slusszkulcsomat a t�sk�mba �s m�r mentem is a k�rh�zba.

"Istenem csak add, hogy �t ne vesz�tsem el! M�r csak � maradt nekem!" -j�tsz�dott le bennem, amint a k�rh�z falai k�zt l�pkedtem egy folyos�n. A magassark�m koppan�sa visszhangzott �s mindenki felkapta a fej�t a hangra. A recepci�hoz siettem.

-J� napot! Behoztak ma egy bizonyos David Jost nev� beteget, melyik szob�ban tal�lom?

-Egy pillanat t�relmet...Meg is van! A 11-es az �v�! Menjen a folyos� v�g�n jobbra, a m�sodik lesz a �v�! -mosolygott r�m b�ztat�an.

-Lek�telez, viszont l�t�sra! -indultam is el a megadott ir�nyba �s azon izgultam, nehogy valami komoly baja legyen. Csak neki ne! A folyos�n lefordulva eg�sz t�meget pillantottam meg, akik valamire nagyon v�rhattak. Elker�lve a felt�n�st, m�g�tt�k meg�lltam �s �n is t�relmetlen�l v�rtam. P�r perc m�lva kij�tt az orvosa �s odament egy sz�ke l�nyhoz, aki egy hossz� barna haj� sr�cot �lelt.

-�n Kim? -k�rdezte, mire minden csak k�rd�n n�zett k�rbe.

-�n vagyok! -l�ptem el� �s minden szem r�m szegez�d�tt.

-J� napot! -fogott kezet velem az orvos -�n h�vtam telefonon!

-Kim vagyok, igen velem besz�lt! Hogy van David?

K�r�l�ttem elkezdtek sugdol�zni, hogy vajon ki lehetek, de nem izgatott, hisz �n sem ismerem �ket. Nem is �rdekelt m�s, csak hogy David j�l legyen. A doki azt mondta, csak t�lhajszolta mag�t, �gyhogy ez egy kicsit megnyugtatott.

-Be lehet menni hozz�? -k�rdeztem a v�g�n.

-Csak egyes�vel! -hagyott ott minket, �n pedig bementem.

Lehet, hogy kicsit �nz�s�g volt, de az sem �rdekel, musz�ly l�tnom, f�l �ve nem tal�lkoztunk, ez a minimum. Az ajt�t becsuktam magam ut�n, majd David �gy�hoz l�ptem. Megfogtam hideg kez�t � pedig mosolyogva n�zett r�m.