-          Sz�val… Ez a mi t�rt�net�nk any�ddal… � volt a legjobb dolog, ami t�rt�nt velem eg�sz �letemben, �s persze te, meg a h�god… - simogatta meg a f�rfi fia fej�t, aki az �gy�ban �lt, kedvenc pl�ss dinoszaurusz�t szorongatva, �s az esti „mes�t” hallgatta.

-          �gy hi�nyzik nekem… - lehelte a kicsi.

-          Nekem is… - s�hajtott- Nekem is… pr�b�lj meg aludni, rendben? �tv�szelj�k ezt… egy�tt mi h�rman, mindent �tv�szel�nk!

-          Szeretlek apa!

-          �n is t�ged!

-          A mami a mennyorsz�gb�l vigy�z r�nk, ugye?

-          H�t persze, onnan! Esk�sz�m neked, sosem hagy magunkra minket! – mosolyodott el a f�rfi, �s k�nnyekkel a szem�ben k�sz�nt el fi�t�l aznapra, gondosan betakargatta, majd egy j� �jt puszi ut�n a kis�gyhoz s�t�lt, melyben l�nya fek�dt. � m�g fel sem fog az eg�szb�l semmit, hisz m�g csak 2 �ves. Sosem fog eml�kezni az anyj�ra… de eld�nt�tte, hogy tenni fog az ellenkez�j�r�l, hogy a feles�ge sose vesszen el a feled�s hom�ly�ban.

Mindk�t gyerk�c eml�kezni fog r�, milyen �desanyjuk volt, mert � volt a legt�k�letesebb n� az eg�sz vil�gon.

A kisl�ny m�r aludt, megigaz�totta rajta a pokr�cot, majd leoltotta a l�mp�t �s elvonult saj�t h�l�szob�j�ba. Abba a szob�ba, amin p�r napja m�g feles�g�vel osztozott. Hihetetlen, mennyire gyorsan meg tud v�ltozni egy eg�sz �let…

Er�tlen�l rogyott az �res �gyra, kilaz�totta fekete nyakkend�j�t, leh�mozta mag�r�l fekete zak�j�t �s hangosan kif�jta a leveg�t. Most el�sz�r hagyta, hogy a gyenges�g �s a kimer�lts�g er�t vegyen mag�n. Eg�sz nap tartotta mag�t, musz�j volt. A gyerekei miatt �s mindenki m�s miatt. Pedig borzaszt� volt a temet�s, �s minden. Egyszer�en minden elromlott. A t�k�letes �let egy pillanat alatt tovasz�llt, �s nem maradt m�s, csak t�tong� �ress�g az asszony ut�n. Az asszony ut�n, akit mindenn�l jobban szeretett �s ismert, ami�ta csak az esz�t tudta. Mi lesz most vele n�lk�le?

Er�s lesz, nem tehet m�st… gondoskodnia kell a gyerekekr�l, �s persze tudta, hogy �ccse �s a csal�dja, mindenben seg�teni fognak neki, �t akkor sem p�tolhatja senki.

Zokogni kezdett. Olyan sz�vet t�p�en zokogott, mint �let�ben soha. Soha, hisz sosem �rte semmi b�nat, legal�bbis ekkora. Valahogy tov�bb kell l�pni. De m�g nem most. Lehetetlen… fel sem b�rta fogni �p �sszel a vesztes�get. �gy �rezte, mintha kit�pt�k volna mellkas�b�l a sz�v�t �s hagyn�k sz�pen lassan elv�rezni.

-� Emma… - ny�gte reszketeg hangon- Mi lesz velem n�lk�led… Mi�rt… Mi�rt pont vel�nk? �… Emma…

�r�kkal k�s�bb tudott csak megnyugodni, hirtelen minden a nyak�ba szakadt �s er�vel tudta csak k�nyszer�teni mag�t, hogy higgadjon le. Musz�j. A gyerekek kedv��rt. A gyerekek. Sz�m�tanak r�…

Lassan levetk�z�tt, lezuhanyozott, monoton mozdulatokkal t�r�lk�z�tt, majd �lt�z�tt vissza pizsam�ba �s mosott fogat. Nem tudott m�g ott aludni, az �gyban, ahol valamelyik nap m�g feles�g�t �lelte… Ezt k�ptelens�g felfogni…

Ben�zett, a gyerekek m�r aludtak. Csak figyelte �ket… milyen b�k�sek. A p�r nap alatt most el�sz�r mosolygott igaz�n sz�vb�l, ha csak halv�nyan is, de �szinte volt. Majd �k elfeledtetik vele a f�jdalm�t… Tal�n enyh�teni tudj�k… Halkan belopakodott �s befek�dt fia mell� �s �t�lelte. Igen, majd � vigy�z r�juk.

Nem hagyja, hogy b�rmiben is hi�nyt szenvedjenek, hisz a legfontosabb dolgot az �let�kben m�r �gy is elvesz�tett�k. Megtesz majd minden t�le telhet�t, hogy meglegyen minden�k a vil�gon. Lehunyta a szem�t �s vett egy m�ly leveg�t. �k h�rman mindig itt lesznek egym�snak. T�rt�nj�k b�rmi, egy�tt �tv�szelnek mindent… Egy�tt.

Halv�ny mosollyal az arc�n mer�lt �lomtalan �lomba…

>V�ge<