14 �ves koromban kezdtek �rdekelni a l�nyok, azaz nem is a l�nyok, csak maga a fogalom. Az haverjaimnak m�r volt bar�tn�j�k, de �n m�g mindig csak R� tudtam gondolni. Egyre csinosabb volt, �s �desebb. Ugyanabba a gimn�ziumba j�rtunk �s l�ttam, hogy val�s�ggal k�r�l rajongj�k �t a fi�k, ami nem is csoda. Hiszen gy�ny�r� volt.

�n pedig �letemben el�sz�r, f�lt�keny voltam. A f�lt�kenys�g, vagy ahogyan sokan h�vj�k, a z�ld szem� sz�rny, igen alattomos egy j�sz�g, bef�rk�zik mindenhov� �s �n m�r m�sra sem tudtam gondolni, mint arra, hogy elveszik t�lem �s hasonl�k.

Mi van, ha m�s tetszik neki, elv�gre mi „csak” bar�tok vagyunk?

Mi van, ha a t�bbi fi� ki akarja haszn�lni?

Mi van, ha hagyja nekik?

Mi van, ha nem tudok majd seg�teni neki?

Mi van, ha elvesz�tem…

Volt, hogy �jszak�nk�nt nem is aludtam emiatt. Mivel a gimn�zium m�r komolyabb volt, mint az �ltal�nos, m�r nem volt annyi id�nk, hogy a kuck�nkban j�tszunk, m�r ki n�tt�nk bel�le egy�bk�nt is. Nagyon ritk�n ment�nk fel, �ltal�ban csak ha valami baj t�rt�nt �s szerett�k volna megosztani a m�sikkal, vagy ha titkot akartunk el�rulni.

Kiv�ve persze egy titkot, hogy szeretem.

Igen, az�ta is bel� voltam esve �s ezt csak az �cs�m tudta, akivel mi�ta seg�tett nekem a kuck�val, sokkal jobb lett a viszonyunk. Egym�s bizalmasai lett�nk �s �szre sem vett�k. Egyre t�bbsz�r kerest�k meg a m�sikat, hogy valamit elmes�lj�nk, ak�r az aznapot, vagy b�rmit, ami foglalkoztat. T�bbet l�gtunk egy�tt, �lvezt�k egym�s t�rsas�g�t, �s ennek �r�ltem. V�ge volt a rosszfi� korszakomnak.

Mint minden �v v�g�n, akkor is megrendezt�k a gimis b�lt �s �n �t szerettem volna elh�vni, de f�ltem, hogy m�r megtette m�s. Hisz annyian k�r�l rajongt�k �s nem is csod�lom. Mi�rt mondana pont nekem igent?

Persze az �cs�m b�ztatott, hogy h�vjam el, de nem tettem �s mintha ezzel megb�ntottam volna �t. Furcs�n viselkedett, f�leg amikor a b�lr�l volt sz�. Azt mondta, k�nytelen m�sik fi�val menni, mivel az, akit szeretett volna, nem h�vta el. Sajn�ltam �rte, de nem hittem, hogy r�m gondol. Mi�rt tenn�?

V�g�l a b�l v�g�n egy�tt j�tt�nk haza, elmes�lte, milyen pocs�k �jszak�ja volt, mert akivel ment, r�gt�n odacsap�dott a haverjaihoz �s nem is foglalkozott vele. Ennek titkon �r�ltem, hisz egy sr�cot kih�zhatok a hossz� list�r�l, akiknek lenne es�lye n�la.

A r�gi kuck�nkba ment�nk, sok�ig besz�lgett�nk, megk�rdezte, nekem tetszik-e valaki, mire azt feleltem: tal�n…

Nem akartam, hogy tudja, � az, mert mi van, ha ezzel elsz�rom a bar�ts�gunkat? Azt nem kock�ztathatom meg.

Fogalmam sincs, hogyan, de ott lyukadt ki a t�ma, hogy cs�kol�ztam-e m�r valaha. Pironkodva vallottam be neki, hogy m�g nem, �s � is elmondta, hogy � sem. Egym�sra n�zt�nk, a tudatalattinkban megjelent a k�rd�s: mi lenne, ha…

V�g�l is egy cs�kban nincs semmi sem, nem igaz? Csak egy kis puszi, kiv�telesen sz�jra. De m�gis izzadni kezdett a tenyerem �s hirtelen nagyon kisz�radtam. Nem besz�lt�k meg, mi legyen, de mindketten k�zeledt�nk a m�sikhoz.

Akartam mondani neki valamit, de nem j�tt ki hang a torkomon �s k�l�nben sem akartam elrontani a pillanatot…

V�gigsim�tottam az arc�n �s lassan ajkaimat az �v�hez �rintettem… egym�s szem�be n�zt�nk, majd csak akkor hunytuk le, amikor a cs�k elm�ly�lt.

Ez volt az els� cs�kom, m�gis isteni volt. A haverjaim mondogatt�k, hogy az els� borzaszt�, meg f�j, milyen ny�las, de ez… ez valami fantasztikus volt. Ut�na m�g jobb bar�tok voltunk, m�r ha ez m�g lehets�ges lehetett. �sszek�t�tt minket valami, valami, ami olyan k�l�nlegess�get adott a kapcsolatunknak, mint semmilyen m�sik emberrel.

Nem j�tt�nk �ssze, m�gis tudtuk, hogy ez valami nagyon k�l�nleges dolog kezdete lehet…