Két hónappal később…

-          Izgulsz öcsi? – igazgatta Bill csokornyakkendőjét Tom.

-          Teljesen nyugodt vagyok… - felelte a másik félig őszintén.

-          Tényleg? Fél óra múlva lesz az esküvőd a nővel, akit mindennél jobban szeretsz… persze rajtam kívül, tudom ám, és azt mondod, nem izgulsz?

-          Teljesen pánikban vagyok Tom, most örülsz? – fújta ki az énekes az eddig bent tartott levegőt- Még mindig nem hiszem el…

-          Mit?

-          Hogy megtaláltam a nagy Őt… emlékszel, amikor 16 évesen kijelentettem, már pedig akkor is megtalálom azt, akit nekem szántak?

-          Emlékszem, mivel majd’ bepisiltem a nevetéstől!

-          Ha ha…

-          Komolyan, folytak a könnyeim… - nevetett az idősebbik.

-          Akkor most nézz rám, és úgy nevess!

-          Fogok is, ha nem igazítod meg ezt a gallért, borzalmas! – okoskodott Tom, majd rendbe szedte öccsét.

-          Köszi tesó…

-          Majd meghálálod valahogy! – legyintett a másik nagylelkűen…

-          Annyira szeretem… a feleségem lesz!

-          Bizony…

-          Látni akarom!

-          E-ee, balszerencse… nem hiszek az ilyenekben, de biztos, ami biztos. Eleget néztem, hogy szenvedsz, volt rá fél évem, és nem volt kellemes…

-          Most is csak magadra gondolsz! – mosolyodott el Bill. Bátyja mindig megnyugtatta, csináljon akármit. Tudta, ha ő mellette van, nem érheti baj, mindig megvédték egymást.

-          Pontosan! És most megyek, mert látni akarom a menyasszonyt!

-          Mi? Te láthatod, én meg nem?

-          Hozzám jön feleségül? Nem. Csak leellenőrzöm, hogy nem cserélték-e ki valami bányarémre az utolsó pillanatban…

Tom mosolyogva lépett ki a vőlegény sátrából, még pont elkapta öccse szúrós tekintetét, majd sietősen a menyasszony „birodalma” felé vette az irányt. Amint belépett, elakadt a szava.

-          És nem… - mondta halkan.

-          Tom? – fordult felé Bess, aki eddig a tükörben vizslatta magát. Tökéletes akart lenni Billnek.

-          Semmi… - köszörülte meg a torkát- Gyönyörű vagy…

-          Biztos? Mert úgy érzem, talán lehetne jobb is…

-          Lehetetlen! Ahhoz az én arcom kellene, de nem menne a bombázó testedhez! – kacsintott.

-          Ó, na igen, mit is képzeltem… - nevetett a nő. Egy pillanat alatt megnyugodott.

-          Hát nem tudom!

-          Bill hogy van?

-          Idegesen… le sem lehet vakarni azt a vigyort az arcáról, mint aki ruhafogassal a szájában aludt volna…

-          Izgulok… - sóhajtott Bess.

-          Nincs miért… - legyintett Tom.

-          Könnyen beszélsz!

-          Csak logikusan gondolkodom! Ti ketten szeretitek egymást, nincs mitől félnetek…

-          Igazad van… - hunyta le a szemét a nő és mély levegőt vett- Máris jobb, imádlak Tom!

-          Meg is értelek, hidd el!

-          Na kifelé! – nevettek.

Bess és Bill egyaránt idegesen léptek ki sátrukból, a férfi az oltárhoz lépett, ami a farm legszebb részén volt felállítva, közvetlenül a tó mellett. Amerre csak a szem ellátott, fehér rózsák és tulipánok, a víz tetején tavirózsák, lágy hegedűszó szólt, a szerettek hófehér székeken ültek, meghatódva várták, hogy Bess végre kilépjen és elinduljon. Legfőképp Bill várta, aki legszívesebben ugrabugrált volna a boldogságtól.

Amikor a férfi végül meglátta a nőt, olyan érzés volt, mint amikor valaki mérleghintázik és fentről hirtelen lefelé indul a szerkezet, csiklandós érzést váltva ki a gyomorban… persze megszorozva ezerrel. Szíve vadul kalimpált, félő volt, hogy a szmoking szétszakad a mellkasán. A feje zsibogni kezdett, mint amikor a lift elindul, majd minden erejével Bess-re koncentrált. Lehetne ennél gyönyörűbb? És akkor megértette: nem kell félnie. Felesleges izgulnia, hirtelen békesség töltötte el egész testét, és csak nézte a nőt. A nőt, akit szeret és örökre imádni is fog.

Bess amint meglátta Billt, halálosan nyugodt lett. Értelmet nyertek Tom szavai, miszerint minek aggódni, ők ketten szeretik egymást. Hát persze, ilyen egyszerű az egész…

Mosolyogva fogta meg szerelme kezét, amikor mellé ért és egyszerre fordultak a paphoz, hogy letegyék esküjüket, bár felesleges volt, mindketten tudták, hogy életük végéig kitartanak majd egymás mellett, jóban és rosszban, egészségben és betegségben, mindenben. Együtt megoldanak majd mindent.

Íme a bizonyíték, hogy igenis létezik igaz szerelem, teljesen mindegy, kivel, hol, mikor, hogyan, mennyi ideje, az igaz szerelemben nincs olyan, hogy túl korai, vagy túl késő.

És Bess és Bill örökre hálásak lesznek David-nek, aki annak idején a farmra száműzte az énekest, aki ott büntetésből örök szerelemre talált…

>VÉGE<