Az a bizonyos szünet már egy hete tartott, Bessnek egyre több cucca került vissza korábbi lakásába, de ez fel sem tűnt egyiküknek sem.

Mindkettejüknek hiányzott a másik, ezt úgy próbálták meg túlélni, hogy a munkába temetkeztek, ami elterelte a figyelmüket. Bess sóvárgott a reggeli ébresztő csókok után, és Billnek is hiányzott, hogy nincs kit ölelnie egész éjszaka.

-          Beszélhetnénk? – kérdezte köszönés helyett Tom, Bess ajtajában állva pár héttel később.

-          Szia Tom… Mi járatban? – engedte beljebb.

-          Gondoltam, beszélgethetnénk…

-          Legutóbb, amikor azt mondta nekem valaki, hogy beszéljünk…

-          Tudom… De nem szólok bele semmibe, csupán hallani akartam, te hogy vagy…

-          Pocsékul, kösz a kérdést… - mosolyodott el keserűen a nő.

-          Egy közös már van bennetek…

-          Azt hiszem, ez a szünet hosszabbra nyúlik, mint gondoltam… Egyfolytában rá gondolok Tom, nem akartam, hogy ez legyen…

-          Miért mondtál neki nemet? – nem számonkérés volt, csupán érdeklődött, ezt Bess is érezte a hangján.

-          Nem mondtam neki nemet…

-          Hallgattál… ugyanaz…

-          Igaz… és mégsem… Meg kell értened Tom az én helyzetemet is. Tudtam, hogy egyszer Bill felesége leszek, hiszen szeretem és ő is engem. A kapcsolatunk tökéletes volt, tudtam, hogy tovább lépünk… egyszer…

-          Korainak tartod, igaz?

-          Olyasmi…

-          Megértelek…

-          Tényleg?

-          Igen, hisz pár hónapja vagytok együtt… de az öcsém ilyen, ezt neked kell megértened… Tudja mit akar, és törekszik rá… téged akar…

-          Én is őt, de ez nekem… ez nekem olyan gyors. Mikor megkérdezte, először levegőt sem kaptam. Utána rá akartam vágni, hogy igen, de… de nem jött ki hang a torkomon, teljesen leblokkoltam. Magamban már kimondtam, ám hangosan nem ment…

-          Logan-nek van hozzá köze?

-          Nem is és igen is…

-          Fejtsd ki kérlek…

-          Van köze hozzá, de nem úgy, ahogy gondolod… semmit sem érzek már iránta, ezt Billnek is elmondtam. De mégis majdnem eljegyzett és ez nem kis dolog… az utóbbi pár hónapban felgyorsultak az események az életemben és már sok volt! Hiszen azt hittem, Logan-nel tökéletes a kapcsolatunk, megkérte a kezem, mégsem ment az igen… Megismertem Billt és rá kellett döbbennem, hogy az nem szerelem, amit eddig éreztem. Azt az öcséd iránt éreztem. Érzem még most is… Logan-nel vége lett, és azonnal egy másik kapcsolatban találtam magam Billel, ráadásul össze is költöztünk azonnal, amit nem bántam, mert imádtam… De azt hiszem, amikor megkérte a kezem, akkor gyűlt fel bennem minden. Kellett egy kis idő, hogy rendbe tegyem a dolgokat a fejemben és Bill is…

-          Értem… és hogyan tovább?

-          Fogalmam sincs…

Hogyan tovább… Ez volt az a kérdés, amit a következő napokban, hetekben, hónapokban feltettek maguknak mind a ketten, mégsem tudták rá a választ.

Lassan már fél év is eltelt az óta a bizonyos szünet óta és mindketten csak szenvedtek. Hogy miért nem tettek ellene? A válasz egyszerű: féltek…

Bess attól, hogy Bill még neheztel rá, hiszen nem is kereste.

A férfi attól, hogy a nő még nem heverte ki ezt az egészet.

Mindketten azt várták, hogy a másik megkeresse, mert az azt jelentené, hogy már minden rendben van, újra együtt lehetnek. De ez nem történt meg. Pokoli fél éven mentek keresztül, Tom beszélt mindkettejük fejével, de hiába. Kezdte azt hinni, hogy ennek a kapcsolatnak már tényleg annyi, amit sajnált, mert jók voltak együtt. A legjobbak.

Ez már nem szünet volt, ez már szakítás…

Csupán még egyikük sem volt képes kimondani, de a lelkük mélyén tudták…