Bess, amikor reggel felébredt, egyedül találta magát, az ágyban Billnek hűlt helye volt, teste melegét sem, de még illatát sem érezte már, és ez nyugtalanította. Vajon milyen korán kelt? Mindig fel szokta ébreszteni, hogy legalább elbúcsúzzon, vagy megreggelizzenek együtt… vagy szeretkezzenek… de most semmi. A helyzet elég súlyos, tartott tőle a nő.

Egykedvűen ment el tusolni egyedül, hogy aztán kávét igyon egyedül, megreggelizzen egyedül, és munkába induljon… egyedül.

Bill sem ébredt rózsásabb hangulatban, még szuszogott mellette a nő, amikor kikelt az ágyból és egyetlen puszi, csók, vagy simogatás nélkül zuhanyozni ment volna és utána el hazulról. Nem is reggelizett, nem akarta, hogy Bess felébredjen, és esetleg beszélniük kelljen. Tegnap azt mondta neki, hogy semmi baj. Ám tudta, hogy a nő is tudja, ez nem igaz. Nagyon is nagy a baj. Nemet mondott neki… Még ha nem is mondta ki a szót, ez az volt. A hallgatása felért vele. Pocsék érzés volt a gondolat, hogy nem kell valakinek, mert ő ebből azt következtette le. Hibásan, de ő még nem tudta…

-          Nem tudom, mit tegyek… - sóhajtott Bill elkeseredetten, amikor bátyjának beszámolt a hétvégéről.

-          Elég húzós, az biztos… - vakargatta a tarkóját az idősebbik Kaulitz elgondolkodva- Végül is… érhető, hisz pár hónap alatt kétszer kérték meg…

-          Szerinted az én hibám? – kenődött el az énekes- Talán tényleg várnom kellett volna még…

-          Talán… Nem tudom…

-          Habozott, érted? Még a megismerkedésünk elején beszéltük, hogy amikor habozik, akkor az egy NEM! Nálam is habozott… annál a Logan-nél is… ez véletlen? Nem szeret annyira, hogy hozzám jöjjön… hisz ha őt sem szerette annyira, márpedig biztosan tovább voltak együtt pár hónapnál, amikor megkérdezte, akkor én mit várjak ennyi idő alatt?

-          Elég bonyolult egy ügy…

-          El sem tudom mondani, mennyire… Egyszerűen nem tudok most haza menni hozzá…

-          Nyugodtan alhatsz nálam, ha akarsz, jó? Ameddig akarsz, addig maradsz… De oldjátok ezt meg, rendben?

Bill tudta, hogy muszáj lesz beszélniük, ám késleltetni akarta, ameddig csak tudta. Bess szintén, de pár nap után már érezték, hogy ezt tovább nem lehet…

A férfi kereken 5 napja nem aludt otthon, Bess a legrosszabbtól tartott, és már fel is készült rá. Jöjjön, aminek jönnie kell.

-          Bill… - hívta fel szerelmét (?) – Beszélhetnénk?

-          Igen… haza megyek…

Bess fel-alá járkált a lakásban, idegességében nem tudott mást csinálni, inni nem tudott, de enni sem. A torkában hatalmas gombóc keletkezett és az nem engedte. Mintha valaki fojtogatta volna, melege volt és idegei pattanásig feszültek. Milyen kimenetelű lesz ez a „beszélgetés” vajon? Nagyon rossz érzése volt ezzel kapcsolatban, de csak remélni tudta, hogy rosszul érzi.

-          Szia… - ült le a konyhában Bill, miután Besst is ott találta. Fogalma sem volt, hogyan kellene tálalnia, hogy szünetet akar… egy kis időt, gondolkodni, hogyan tovább… Nem akarta megbántani a nőt, hiszen szerette… nagyon.

-          Szia… – köszönt halkan a nő, majd úgy döntött, kimondja… - Talán kellene egy kis idő Bill… Úgy értem, egy szünet… Tudom, hogy azt mondtad, semmi baj, de azt látom, hogy nagyon bánt téged ez az egész… És ez nekem is fáj… napok óta nem alszol itthon!

-          Igen… én is erre jutottam… Nem akarom, hogy vége legyen, mert szeretlek…

-          Én is szeretlek… - mondta rekedten Bess, próbálta könnyeit visszanyelni, több-kevesebb sikerrel.

-          Elviszem pár holmimat Tomhoz és…

-          Ne, hagyd… ez a te házad…

-          A miénk…

-          Majd én megyek… Úgyis megvan még ez enyém, nem akadt rá bérlő… nem foglak kitúrni… Nos… ez minden…

-          Ez minden… - bólintott Bill. Meglepte, hogy Bess is arra gondolt, amire ő és így utólag fájt neki. Nem akarta elveszíteni, legszívesebben visszacsinálta volna. „Ez csak szünet, nem szakítás!” Ezzel bíztatta magát, de alig várta, hogy egyedül maradjon és kisírja magát.

-          Akkor szia… - vette fel bőröndjét Bess, amikor összecsomagolt pár ruhát- Majd beszélünk…

-          Igen… - kísérte ki Bill.

Fogalmuk sem volt, hogyan búcsúzhatnának, hiszen nem örökre szól, de búcsú… és nem olyan féle, aminek az ember örülhetne…

-          Szia… - köszönt el még egyszer a nő és sarkon fordult, de Bill visszahúzta.

-          Szeretlek… - csókolta meg gyengéden, majd elengedte.

Bess szó nélkül ment el, már fájtak volna a szavak, gyorsan hazasietett régi lakásába, hogy ott kibontva egy bort, sírva elkortyolhassa…