-          Nos? – kérdezte percekkel később Bill, mivel Bess még nem válaszolt. Meg sem tudott szólalni. Olyan mértékben váratlanul érte ez a kérdés, hogy minden szó a torkára fagyott.

Akar-e Bill felesége lenni? Persze, hogy majd akar, hisz szereti… na de hogy most? Hisz… hisz pár hónapja ismerik egymást és habár tudta, hogy vele szeretné leélni az életét, mély sebeket viselt a szívén még előző kapcsolata miatt, aminek Bill miatt lett vége. Habár őt nem szerette annyira, mint Billt, mégis eljegyezték egymást… vagyis a férfi kérte meg az ő kezét… Ez így túl sok volt neki. Pár hónap leforgása alatt két lánykérés?

Akarta Billt, nagyon akarta. De még mennyire, hogy akarta… de nem most akart a felesége lenni… talán fél év múlva, talán egy év múlva, vagy 2, de… de most? Viszont rettegett, hogy ha nemet mond, elveszíti… Ez egy ördögi kör… Teljesen pánikba esett…

-          Szóval nem… - állt fel Bill csalódottan.

-          Én… én…

-          Semmi baj…

-          De igen! Én csak…

-          Nem akarod…

-          De akarom, csak nem… nem most, vagyis…

-          Nézd én tudom, hogy pár hónapja ismerjük egymást, de mégis, mintha ezer éve lett volna, hogy megláttalak és beléd szerettem… azt hittem, hogy talán kölcsönös…

-          Az is! Csak kérlek, értsd meg… Mielőtt az életembe csöppentél, más már megkérte a kezem és…

-          Őt szereted?

-          Nem! Téged szeretlek! De még nem volt olyan régen ez a dolog, idő kell nekem…

-          Mitől félsz?

-          Attól, hogy… hogy újra elkötelezzem magam annyira, mint nem olyan régen…

-          Hiszen együtt vagyunk… együtt élünk… mi változna?

-          Nem tudom, semmi! Minden…

-          Ez elég zavaros…

-          Tudom, és én sem értem egészen, mégis, így érzek… Próbáld ezt megérteni…

-          Megértem… - köszörülte meg a torkát Bill- Gyerünk haza…

-          Bill, kérlek… - indult utána Bess.

-          Semmi baj, mondtam! Minden rendben…

-          Mégsem úgy érzem…

-          Rosszul érzed…

Bess némán követte Billt a házig, ahol fogták a cuccaikat, amiket már korábban összepakoltak és kocsiba ültek. A nő azon sem lepődött volna meg, ha Bill azt mondja, nem viszi haza, találjon vissza egyedül, vagy hívjon segítséget, de tudta, hogy a férfi nem ilyen. Mégis úgy érezte, megérdemelte volna… pedig csak őszintén el akarta mondani az érzéseit.

Hogy mi lesz ezután, arról fogalma sem volt, de csak remélte, hogy Bill kiheveri és nem fog rá neheztelni. Hiszen tényleg mindennél jobban szereti őt.

Miért nem mondtál neki igent, te bolond?

Bill feszülten markolta a kormányt, az utat figyelte, miközben gondolatai valahol egészen másutt jártak. Csoda, hogy baleset nélkül hazaértek. Haza? Hamisan csengett ez a szó, pedig évek óta ott élt. Bess-en járt az agya… miért nem mondott neki igent? Tényleg csak fél? Vagy nem is szereti? Az előző barátját, azt a Logan-t szereti még? Vajon hány évig volt együtt vele? Hisz nála is habozott… Habozott… Amikor megtudta, hogy ki ez a Logan és az istállóban elbújt, Bess utána jött… azt beszélték, hogy ha Bess habozik, akkor a válasz nem…

Tehát Bess nemet mondott neki. NEM. A szó hideg acélként pattant agyának falaihoz.

Nemet mondott nekem…

Keserű szájízzel feküdtek le mindketten, az ágy két végébe húzódva és a másnapon gondolkodtak. Mi lesz ez után? Folytatják együtt, vagy esetleg…

Nem akartak effélékre gondolni, mégis elkerülhetetlen volt. Nem tehetnek úgy, mintha mi sem történt volna, mert történt. Egy elég komoly dolog. Az ember nem kéri meg minden nap a szerelme kezét, és nem minden nap kérik meg az ember lányának kezét.

Mindketten össze voltak zavarodva, temérdek gondolat verdeste kegyetlenül szárnyait gondolataikban, de mindegyik ugyanahhoz a kérdéshez vezetett: Hogyan tovább?