A hétvége a végéhez közeledett, ám Billnek még volt egy meglepetése, amiért nagyon ideges is volt. Fogalma sem volt, hogyan tegye, de azt tudta, hogy meg akarja tenni. Meg akarja kérni Bess kezét.

Idegesen készítette a forró csokit és közben az ablaknál állva nézte, ahogy szerelme odakint éppen egy hóemberen dolgozik. Szerette a gyerekes oldalát, sőt, mindegyik oldalát.

-          Hát ez bámulatos! Tessék! – adta a nő kezébe a bögrét, amikor ismét kiment hozzá.

-          Brr köszi! – kortyolt is bele Bess azonnal a csokiba- Majd megfagyok!

-          Ne menjünk be?

-          Ne! Olyan szép itt kint…

-          Akkor nekem kell felmelegítenem… - mosolyodott el az énekes és átölelte kedvesét.

-          Milyen a hóemberem?

-          Nagyon szép! Én is csinálni akarok!

-          De nehogy szebb legyen az enyémnél!

-          Nem tennék olyat! – nevetett Bill.

-          Na azért!

Nevetgélve fogtak hozzá egy újabb hóember megalkotásához és Bill még jóindulattal sem nevezte volna saját gyártmányát hóembernek, inkább egy földön kívülinek. Pedig régebben Tommal mennyit játszottak a hóban. Rengetegszer is voltak betegek télen, de megérte.

-          Hát ez… nagyon érdekes… - mosolygott Bess.

-          Mondd csak ki, hogy szar!

-          Neem! Igazán… bájos!

-          Nyomi! – rúgott arrébb egy kis hókupacot Bill.

-          Igen, tényleg nyomi! – bukott ki a nőből a nevetés, mire Bill is rákezdett.

Viháncolna mentek be az istállóba, hogy megnézzék a lovakat, és örömmel állapították meg, hogy mindketten jól vannak. Egy kicsit megtisztogatták őket, aztán visszamentek a házba. A doki is megígérte, hogy aznap még egyszer átnéz délután, Bill valamikor estére tervezte a lánykérést, még mielőtt haza indulnának.

Miután a doki biztosította őket, hogy aggodalomra továbbra sincs semmi ok, és hazament, elmentek egy kicsit sétálni. Bess érzete, hogy Bill gyötri magát valami miatt, de úgy volt vele, hogy ha akarja, majd úgyis elmondja, mindenesetre nagyon kíváncsi volt. Mi lehet a baj, hisz minden olyan tökéletes. A kapcsolatuk, a farm, a lovak, minden a legnagyobb rendben van.

Lehet, hogy az ünnepek miatt ideges? De nincs rá oka, minden jól fog menni, elmennek Simone-ékhoz és jól fogják érezni magukat. Emiatt felesleges aggódnia. Vagy van valami az ajándékokkal? Tudta Billről, hogy maximalista, de ilyen kis dolog miatt pláne felesleges stresszelni.

Bill sokadjára sóhajtott fel idegesen, a gyűrűs doboz a zsebében lapult, egyik kezével azt szorongatta, a másikkal Bess kezét. Most, vagy soha…

-          Bill… kérlek! – fordult felé Bess, már nem bírta ezt tovább- Valami bánt téged?

-          Tessék?

-          Észre vettem, hogy egy ideje, mintha… hogy is mondjam, aggódnál valami miatt… ideges vagy, éjszaka is sokat forgolódsz… Valami baj van?

-          Baj? Az nincs…

-          Áruld el mi van, mert én is ideges vagyok, hogy mi lehet az… Az ünnepek teszik?

-          Nem…

-          Akkor? Az ajándékok? Esetleg azokkal van…

-          Nem, semmi bajuk…

-          Értem… nem fogod elárulni, ugye?

-          De igen, igen, el fogom csak…

-          Csak?

-          Bátorság… - súgta maga elé.

-          Tessék?

-          Öhm… csak azt szeretném kérdezni… - térdelt le Bill- Hogy lennél-e a feleségem Bess… - nézett fel a nőre csillogó szemekkel, aki csak döbbenten nézett vissza rá…