Másnap, szombat kora reggel fogták a csomagokat, amiket még előző este pakoltak össze a hétvégére, megreggeliztek és már indultak is a farmra, ami pár óra kocsikázást jelentett. Bess le sem tagadhatta volna, mennyire izgatott, mennyire várja már, hogy ott legyenek és Billt elöntötte a forróság, amiért sikerült szerelmének ekkora örömet szereznie. Nem bírta ki vigyorgás nélkül, ahogyan a nőre nézett, aki kifelé bámult 1000 wattos mosollyal az arcán, ami félő volt, hogy soha többé nem jön le róla, mert nem tudta abbahagyni.

-          Ott vagyunk már? – nézett Billre Bess.

-          Mindjárt édes… fél óra…

-          Taposs bele!

-          Igyekszem! – nevetett Bill.

Kicsivel kevesebb, mint fél órával később, Bill már a ház előtt húzódott le, és amint a kocsi megállt, Bess már ki is pattant, hogy végigszaladva a kopott verandán, birtokba vehesse újra a házat.

Az énekes odakint találkozott pár munkással, köszönt nekik, beszélt velük pár mondatot, majd szerelme után igyekezett, akinek a ruháit elszórva találta meg a padlón, felfelé a lépcső irányában.

-          Bess? Édesem… - nyelt egy nagyot, ahogyan követte az útvonalat, a fenti szobákig.

-          Igen?

-          Itt vagy? – állt meg az egyik ajtóban, ahonnan betekintve meglátta a nőt egy szekrény előtt állni egy szál alsóneműben.

-          Inget keresek! – nézett hátra rá egy pillanatra, de vissza is fordult, amint meglátta, milyen éhes tekintetekkel néz rá a másik- Csak nem kívánsz édes? – mosolyodott el kacéran.

-          Khm… nem… - takargatta a gatyáját az énekes.

-          Nem… - ismételte meg Bess, már egészen a füléhez hajolva, majd szétnyitotta a kabátját és lehúzta róla.

Amint tenyere Bill hasához ért, a férfi szorosan magához húzta és megcsókolta.

-          Majd később megnézzük a lovakat… - mormolta Bess…

-          Igen… ezen az órán már semmi sem múlik… - fektette az ágyra és fölé mászott.

Másfél óra elteltével kint voltak már és az istálló felé tartottak. Kockás ingjükre kabátot és sálat vettek, farmerjukat meleg bakancsba tűrték, fejükre sapkát húztak.

-          Szia… - simított végig Bess a barna szépségen, Angel-en, aki vidám nyerítéssel fogadta gazdáját.

-          Szevasz öregfiú! – simogatta meg Bill Diamond sörényét.

Bár csak pár hónapja jöttek el a farmról, mégis mindkettejüknek nagyon hiányzott már. Itt ismerték meg egymást, itt szerettek egymásba, itt csatáztak egymással, és végül itt jöttek össze. Már mindig is különleges helyet foglal el a szívükben, a kis ház, az istálló és a lovak. Most is ezernyi emlék tört fel bennük, miközben nyergelték a lovakat, hogy egy kicsit kivigyék őket a tóhoz. Pokrócot is kaptak, nehogy fázzanak, aztán felültek és már mentek is. A tóhoz vezetett első útjuk, ahol leszálltak és csodálták a befagyott vizet.

-          Gyönyörű… - bújt Bill mellkasához Bess. Nem hitte, hogy látott ennél szebbet valaha is.

Bill se hitte… csak ő szerelmét nézte.

-          Az… olyan békés az egész…

-          Emlékszel, amikor kijöttél ide először?

-          Egy szál semmiben fürödtél a tóban… - harapott az alsó ajkába a férfi.

-          Igen… nem számítottam rád… sem senkire…

-          Én pedig rád nem számítottam… úgy értem úgy általánosan… azt hittem, eljövök erre a helyre és kész kínszenvedés lesz… elkényeztetett voltam… nem értettem, hogy lehet itt jól érezni magunkat, rád pedig végképp nem számítottam. Arra, hogy egy barna démon nyit rám és nekem végem…

-          Démon? – nevetett Bess.

-          Bizony… - csókolta meg Bill.

-          Nem viselkedtem volna úgy veled, ha te sem viselkedsz úgy…

-          Tudom… de nem tudtam mit kezdeni veled… Rengeteg dac volt bennem, amiért ide kellett jönnöm…

-          És miért kellett ide jönnöd? Erről még nem beszéltünk…

-          Elfáradtam… ez az egész banda dolog… nehezebb, mint aminek tűnik. Sokan azt hiszik, hogy csak összedobunk egy lemezt, adunk pár koncertet és ezzel vége a dolgunknak, de ez a dolog sokkal, de sokkal összetettebb… interjúkra mászkálunk, korán kelünk, amit egyébként is rosszul viselek, rengeteget utazunk, sajtótájékoztatók, fotózások, koncertszervezések, és még sorolhatnám… megerőltető… azt hiszem, besokalltam és sokat jártam el bulizni. Sokat ittam, egyik botrány jött a másik után, persze a pletyka firkászok is belelendültek, jó kis sztorikat gyártottak hozzá, hogy drogozok, meg örömlányokat hajkurászok… Szóval David azt mondta, menjek el pihenni… anyu aggódott értem, megparancsolta, hogy jöjjek ide! És igaza lett…

-          Simone csodás asszony… mintha az anyám lenne, imád gondoskodni másokról…

-          Én is imádom! Mostmár miattad is! Tőle kaptalak… - ölelte még szorosabban szerelmét.

-          Én meg téged…

A lovak hangos nyerítésére kapták oda a fejüket.

-          Azt hiszem, jobb ha megyünk, fázhatnak…

-          Rendben…

-          Mi pedig iszunk egy forró csokit és összebújunk, nehogy megfagyjunk! – kacsintott Bill.

-          Nehogy megfagyjunk! – mosolyodott el Bess.

-          Ne ám!

Vigyorogva lovagoltak vissza, majd Bess észrevett valamit az istállóban Angel-en.

-          Te Bill… azt hiszem… hogy Angel-nek csikója lesz… - vigyorgott.

-          Csikója? Diamond, mit tudsz erről? – fordult az énekes a saját lovához, aki csak nyerített egyet- Értem! Még ma kihívjuk az állatorvost!

-          Lesz egy csikónk! – ugrott Bill nyakába Bess olyan boldogsággal, mintha legalábbis ő lenne terhes.