-          Kicsim…

-          Hm?

-          Kicsim…

-          Hm?

-          Kicsiiiim…

-          Bill! –vágott Bess egy párnát a férfi fejéhez mosolyogva- Fent vagyok… -ásított egy hatalmasat.

-          Azt látom… ne csábíts… - fúrta arcát a nő nyakába Bill, doromboló hangot kiadva közben.

-          Mire csábítalak? –ölelte át a nyakánál Bess.

-          Arra, hogy visszabújjak melléd a meleg ágyikóba…

-          Este bezzeg nem kellett csábítani, jöttél te magadtól is…

-          Nem panaszkodtál te sem…

-          Egy szóval sem mondtam, hogy ez baj!

-          Tudom… - csókolta meg az énekes hosszan szerelmét.

-          Sietned kell?

-          Hát… ha most elcsábulok, akkor igen…

-          Mégis ki csábítana el téged? –mosolygott kacéran Bess, majd felkelt az ágyból és felvette a köntösét.

-          Hát te! –támaszkodott a könyökére Bill és úgy gusztálta a nőt.

-          Soha… - háborodott fel Bess játékosan, majd eltűnt a fürdő ajtajában, és ami újra előtűnt, az már csak a köntöse volt, ami egyenesen az énekes fején landolt, aki nem vesztegetve az időt, már loholt is kedvese után.

Egy órás késéssel ültek le reggelizni a konyhában, Bess villámgyorsan összeütött egy kis rántottát, az elmúlt pár hónap alatt, amióta ideköltözött, egészen kiismerte magát Bill lakásában. Azaz… mostmár az ő lakásukban. Minden tökéletes helyen volt és a nő többször is elmélázott, hogy ha maga rendezte volna be, akkor sem rakott volna egyetlen egy tárgyat sem máshová, egy fél centiméterrel sem.

-          Mostmár tényleg rohanok, David megöl… - pakolt el maga után Bill, villámgyors mozdulatokkal.

-          Üdvözlöm! –nevetett Bess- És üzenem neki, hogy ha egy újjal is bánt, kicsinálom!

-          Átadom! –csókolta meg- Szeretlek!

-          Én is téged!

-          Ha hazaértem, lesz egy meglepim…

-          Na és mi?

-          Ha elmondanám, meglepi lenne?

-          Majd úgy teszek, mintha meglepődnék!

-          Jó trükk! Na mentem kicsim, jó legyél!

-          Rossz leszek… - nyúlt be a férfi pólója alá.

-          Már rossz vagy… jézusom, ezt hagyd abba, különben…

-          Különben?

-          Kibírhatatlan vagy! –mordult fel Bill, majd elviharzott otthonról. Bess csak mosolyogva nézett utána, imádta kikészíteni párját, a legjobb játék a földön.

Ez a nap is pontosan olyan jól kezdődött, mint mindegyik másik, amióta csak együtt éltek. Minden így volt tökéletes.

Bess is elkészült, majd dolgozni ment az irodába. Fogalma sem volt, mi lehet az a meglepetés, amiről Bill beszélt, de tudta, hogy meg kell várnia, hamarabb úgysem tudja meg, sajnos Bill elég jó titoktartásban. Azon is agyalt, vajon mivel lepje meg Billt karácsonyra, már csak pár hét és az is itt van, de semmi ötlete sincs. Szerelme biztosan kitesz magáért, ennyire már ismerte, Bill nem apróz el semmit, maximalista.

Alig várta már, hogy este ismét együtt lehessenek, még sosem igényelte ennyire, hogy folyton együtt legyen valakivel, még ha csak fekszenek is egymást ölelve.

Aztán 7-kor eljött az idő, vége a munkának, ő pedig sietve szedte össze a dolgait, hogy taxit fogva haza siessen, reménykedett benne, hogy Bill már otthon lesz.

-          Megjöttem! – csukta be maga után a bejárati ajtót, majd egy hangos csörömpölést hallott és már fel is tűnt szerelme a színen.

-          Végre! – zárta karjaiba a nőt Bill, forró csókkal kisérve.

-          Te főzöl? – szagolt a levegőbe Bess.

-          Bizony…

-          Mire készülsz Kaulitz?

-          Csak egy kis vacsora… remélem, ehető lesz, mindjárt kész…

-          Úgy érzem, túlságosan is…

-          A hal! – rohant vissza a konyhába a férfi, Bess csak mosolygott utána. Vajon tudná jobban szeretni?

Fél órával később, Bill már az étkezőben tálalta főztjét, ami citromos hal volt, egy kis salátával és fehérborral.

-          Ez mennyei… igazán… - sóhajtott fel a nő.

-          Köszönöm! – vigyorgott az énekes elégedetten.

-          Csodás meglepetés…

-          Ó, ez még nem az!

-          Akkor mi az?

-          Az ebben van! – nyújtott át neki egy dobozt az asztal alól.

-          Mi ez?

-          Nyisd ki…

Bess engedelmeskedett, kikötötte a szalagot és levette a doboz tetejét.

-          Ez egy cowboy kalap…

-          És hol használunk ilyet?

-          Lent a vidéken! – csillant fel Bess szeme.

-          Pontosan!

-          Leutazunk? Komolyan? Mikor? Istenem, de szuper!

-          Gondoltam, miért ne menjünk télen is, majd jól összebújunk, hogy ne fázzunk, van kandalló is, kettesben biztosan isteni lesz és a lovak is hiányoznak már…

-          Nagyon köszönöm ez… ez nagyon sokat jelent nekem! – Bess felpattant és Bill karjaiba omlott, hogy agyon csókolhassa.

-          Lesz még egy meglepetés… -vigyorgott a férfi- De azt majd később…