-          Úgy érted…

-          Úgy értem, szeretlek, szükségem van rád és nem bírom tovább nélküled!

-          Ez… ez most komoly? – mosolyodott el.

-          Halálosan!

-          Szeretlek Emily! – húzott magához boldogan.

-          Ne haragudj a viselkedésem miatt! Annyira szerettelek, azt hittem, neked az lesz a legjobb, ha távol tartom magam tőled.

-          Hát tévedtél! Azonnal beadom a felmondó levelemet! Vagyis… a vizsgát azért még végigvinném!

-          Oké! – mosolyodtam el.

-          Ideköltözöl?

-          Ide! – bólogattam hevesen.

-          Szeretlek! – csókolt meg- Apa leszek… - vigyorgott.

-          Igen!

-          Hozzám jössz kicsim?

-          Igen!

-          Reggel még azt hittem, ez lesz életem legrosszabb napja! Erre kiderül, hogy éppen ellenkezőleg! – csókolt meg újra és újra- Tudtam én, hogy a tiltott gyümölcs mindig édesebb…

-          Már nem tiltott… így is kellek?

-          Csak még jobban! – kapott fel és bevitt a szobájába.

-          Végre! – öleltem magamhoz.

-          Pontosan ezt láttam első nap is. Hogy itt vagy a karomban! Szorosan és csókollak. Szeretlek és te is engem… reméltem, hogy ez lesz…

-          Hát ez lett Mr. Jós! – nevettem.

-          Nevess csak, de tényleg így volt…

-          Elhiszem… - simogattam meg az arcát, majd odahajoltam egy csókért, amiből több lett. De nem bántam, imádtam Tom karjaiban feküdni.

-          És tudod mit?

-          Na mit? – néztem mosolygó szemeibe.

-          Talán egyszer… - csókolt meg- Megtanítalak gitározni is…

 

>VÉGE<