- Tom… - shajtottam fel- Nem tudom, mi legyen vele…
- Mikor beszltetek utoljra?
- Ma… tle jttem! Mondtam neki, hogy ltni sem brom…
- Tulajdonkpp mirt is vagy dhs r? Mert nem vdekezett, vagy mert nem mert szlni?
- Azrt, mert ilyen helyzetbe hozott. Hogy vrhatja el, hogy pr ra alatt dntsek? Basszus, 29 ves!
- Jogos! De nem gondolod, hogy mint a szletend gyermeked apjnak, meg kne bocstanod neki?
- Azt mondja, segteni akar…
- Mg szp, ez a legkevesebb…
- De hogy nzzek a szembe ezek utn? Ktsgbe vagyok esve! Ki nem llhat majd a gyerek!
- Dehogy, szeretni fog! s Tomot is. Adj egy kis idt magadnak s bocsss meg Tomnak. A segtsgvel knnyebb lesz! s most nem a te rdekeidet kell szem eltt tartani, hanem a picit.
- Igazad van… - lttam be.
- Gondold meg! – llt fel- s ha kell valami, csak szlj!
- Szeretlek!
- Jaj nvrkm! – lelt t- n is tged! Nem lesz semmi baj, megltod!
- Ksznm…
Minl tbbet gondolkodtam a dolgon, annl jobban belttam, hogy szksgem van Tomra. Nlkle nem fog menni. A gyereknknek szksge van az apjra… s nekem is. Mg mindig mindennl jobban szeretem t…
Msnap reggel sszeszedtem magam, felltztem, s mg mieltt meggondolhattam volna magam, elmentem Tomhoz. Mg otthon volt szerencsre, gy miutn csngettem, hamar meglttam t.
- Szia… - ksznt meglepetten, de szinte rmmel a hangjban. Br azt is lttam rajta, hogy fl, mi kvetkezik most.
- Szia… - elvesztem a szemeiben, nem tudtam hirtelen, hogyan is kezdjem.
- Ht te? Azt hittem, ltni sem brsz s…
- Mondj fel!
AJÁNLOM AZ OLDALT
