-          Tom… - s�hajtottam fel- Nem tudom, mi legyen vele…

-          Mikor besz�ltetek utolj�ra?

-          Ma… t�le j�ttem! Mondtam neki, hogy l�tni sem b�rom…

-          Tulajdonk�pp mi�rt is vagy d�h�s r�? Mert nem v�dekezett, vagy mert nem mert sz�lni?

-          Az�rt, mert ilyen helyzetbe hozott. Hogy v�rhatja el, hogy p�r �ra alatt d�ntsek? Basszus, 29 �ves!

-          Jogos! De nem gondolod, hogy mint a sz�letend� gyermeked apj�nak, meg k�ne bocs�tanod neki?

-          Azt mondja, seg�teni akar…

-          M�g sz�p, ez a legkevesebb…

-          De hogy n�zzek a szem�be ezek ut�n? K�ts�gbe vagyok esve! Ki nem �llhat majd a gyerek!

-          Dehogy, szeretni fog! �s Tomot is. Adj egy kis id�t magadnak �s bocs�ss meg Tomnak. A seg�ts�g�vel k�nnyebb lesz! �s most nem a te �rdekeidet kell szem el�tt tartani, hanem a pici�t.

-          Igazad van… - l�ttam be.

-          Gondold meg! – �llt fel- �s ha kell valami, csak sz�lj!

-          Szeretlek!

-          Jaj n�v�rk�m! – �lelt �t- �n is t�ged! Nem lesz semmi baj, megl�tod!

-          K�sz�n�m…

Min�l t�bbet gondolkodtam a dolgon, ann�l jobban bel�ttam, hogy sz�ks�gem van Tomra. N�lk�le nem fog menni. A gyerek�nknek sz�ks�ge van az apj�ra… �s nekem is. M�g mindig mindenn�l jobban szeretem �t…

M�snap reggel �sszeszedtem magam, fel�lt�ztem, �s m�g miel�tt meggondolhattam volna magam, elmentem Tomhoz. M�g otthon volt szerencs�re, �gy miut�n cs�ngettem, hamar megl�ttam �t.

-          Szia… - k�sz�nt meglepetten, de �szinte �r�mmel a hangj�ban. B�r azt is l�ttam rajta, hogy f�l, mi k�vetkezik most.

-          Szia… - elvesztem a szemeiben, nem tudtam hirtelen, hogyan is kezdjem.

-          H�t te? Azt hittem, l�tni sem b�rsz �s…

-          Mondj fel!