-          Tehát…

-          Igen… valószínűleg, terhes vagyok…

-          Tőlem… - mosolyodott el halványan.

-          Igen…

-          El akarlak venni!

-          Dehogy! – ráztam a fejem- Csak azért mondod ezt, mert terhes lehetek…

-          Nem! Már amikor letegeztél először is tudtam, hogy veled akarok leélni az életem…

-          Túlzol…

-          Nem! – lépett közelebb- Szeretlek!

-          Most mennem k…

-          Ugye nem fogod elvenni tőlem?

-          A kicsit?

-          Igen…

-          Nem! Joga van az apjához, de az még odább lesz…

-          Segíteni akarok.

-          Ugyan miben?

-          Mindenben! Szeretlek és szerelmünk gyümölcsét hordod a szíved alatt. Ha másért nem, legalább miatta ne hagyj el. Ha az, hogy szeretjük egymást nem elég, akkor legalább a kicsiért tedd meg!

-          Még meg sem született, de te már zsarolsz vele… - fordultam sarkon és sietősen távoztam onnan.

-          Ne…

-          Ne gyere utánam! Most ne! – mentem tovább.

Hazaérve egyből Amy jött felém.

-          Sejtem, mi bajod lehet! – jelentette ki.

-          Sejted? Honnan?

-          A tünetek… Vettem tesztet is! Nem biztos, de lehet, hogy terhes vagy…

-          Lehetséges?

-          Igen… nem akarlak megijeszteni, de a tünetek erről árulkodnak. De ez csak feltételezés…

-          Nem. Ez nem feltételezés… - ropogtattam az ujjam idegesen- Terhes vagyok!