A hasamat simogattam eltűnődve a történteken.

Keményen bántam Tommal, de most az egyszer meg kell értenie. Bepánikoltam és erről ő tehet… de én is. Kettőn áll a vásár, hiába ő nem védekezett, észnél lehettem volna én is.

De nem könnyű, pláne, amikor a közelemben van. Összezavart azzal, hogy csak úgy kijelentette, márpedig mi egész nap szeretkezni fogunk!

Bűntudatom volt… valahogy jelezni akartam neki, hogy sajnálom, de képtelen voltam a szemébe nézni.

A hangjától elgyengültem volna, így megmaradtam az SMS-nél.

„A tanév utolsó hetében nem megyek be, nem vagyok valami jól… nem haragszom… semmi baj…”

Nem bírtam személyesebb üzenetet írni, mintha egy idegennek írtam volna. Úgy éreztem, távolabb kerültem Tomtól. Pedig szeretem, de… de ezt fel kell dolgoznom.

Ehhez idő kell…

<Tom szemszöge>

-           Mi? Ne! Nee!!! – néztem telefonom képernyőjére, mely szörnyű hírt közölt- Ezt ne!

-           Mi történt? – kérdezte Bill őszinte aggódással a hangjában.

-           Nem megy suliba az év végéig, vagyis következő héten nem látom!

-           És utána?

-           Félek, utána sem…- ültem le a kanapéra sóhajtva.

-           Mi történt? Annyira nem lehetett komoly!

-           Hidd el nekem, nagyon is az…

-           Miért? Mi volt Tom?

-           Nem védekeztem…

-           Ő… m-mi? És… és Emily most…

-           Nem terhes! Vett be gyógyszert! De megrémült! Halálra ijesztettem és most látni sem akar…

-           Hát meg tudom érteni! De gondolom, nem volt szándékos, csak…

-           Elragadott a hév! Basszus, itt állt előttem, félénken rám mosolygott… Közöltem vele, hogy egész nap szeretkezni akarok vele és az elsőnél nem védekeztem… akkora barom vagyok és most elveszíthetem…