Eljtt a vasrnap is, megreggeliztnk, utna Tommal elvonultunk a szobjba.
- Egsz nara bezrkzunk? – vicceldtem, amikor bezrta az ajtt.
- Igen! Ugyanis egsz nap szeretkezni fogunk! – jelentette ki, mintha ez lenne a vilg legtermszetesebb dolga.
- Tessk? – azt hittem, rosszul hallok.
- Jl hallottad! – lpett kzelebb.
- E-egsz nap? – lptem htrbb.
Mg a tudatba is beleborzongtam, hogy Tom egsz nap azt tehet velem, amit akar s n meg sem llthatom. Hogy is llthatnm, hisz n is pont annyira akarom…
- Zavarban vagy? – mosolyodott el s egsz a falig htrltatott.
- Igen… - vallottam be r sem nzve.
- Nincs r okod, eddig is vigyztam rd, nem? – emelte fel az llam.
A vgy tze gett az alhasamban s azt hittem menten lngra kapok a szavaitl. Az a nzse… ellent mondst nem trve cirgatta az llam vonalt s meglepetten vettem szre, hogy mr ennyitl milyen izgatott leszek.
Kitartan lltam tekintett, mellyel szinte felnyrsalt. Azt vrta, hogy n kezdjem el… de abban a pillanatban mozdulni sem tudtam.
Teljesen leblokkoltam, csak az kattogott az agyamban, hogy mi van, ha ez az utols alkalmunk?
Mi van, ha nem lesz tbb?
Mi van, ha elvesztem?
Vajon tudja, hogy szeretem?
Ezerszer is elmondtam neki, de vajon elhitte?
Tisztban van azzal a tnnyel, hogy nekem mr jelenti az letet?
Elvesznk, ha elvesztenm…
Teljesen sszezavarodtam, szegny Tom most mit gondolhat? Hogy nem akarom? Pedig igenis akarom, csak… valami miatt nem megy…
„Mozdtsd mr meg a kezed Emily! Mozdulj mr az Isten szerelmre! Bizonytsd be neki, mennyire szereted!”
Lttam Tomon, hogy nem igazn tudja hov tenni habozsomat, aztn vgre megmozdultam. Kzelebb hzdtam hozz, cspmet az gykhoz drgltem s a flhez hajoltam.
- Szeretlek! – leheltem apr cskokat a flre, arcvonalra, szjra, nyakra, aztn hirtelen maghoz rntott s megcskolt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
