- Mi ez a hatalmas vigyor? – fogadott otthon Amy.
- Khm… semmi! Szia! – tntettem el a mosolyt az arcomrl gyorsan, ami nem volt olyan knny feladat.
- Ok! Mindjrt vacsora, hes vagy?
- Nem, mr ettem… iz… tkzben ettem egy kis pkstemnyt!
- Jl van! – hagyott magamra.
Letusoltam, utna kimentem a konyhba inni valamit. Amy ott volt, engem meg bntott a lelkiismeret, amirt nem mondtam meg az igazat neki. Pedig a hgom s a legjobb bartnm is egyben. Ha vele nem vagyok szinte, akkor kivel legyek az?
- Beszlhetnnk? – krdezte. Leltem vele szemben s figyeltem. Ltszott rajta, hogy nem tudja, hogyan kezdjen bele, vagy egyltaln elkezdje-e.
- Mi a baj?
- Mi! Mi vagyunk a baj Emily. Eltvolodtunk egymstl az utbbi idben… J formn csak annyit vagyunk egytt, amg ksznnk egymsnak!
- Sajnlom… az n hibm…
- Nem. Mindkettnk hibja. Volt ez a Tomos gy, n meg.. az elejn btortottalak, aztn eltiltottalak…
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt, hogy… taln rosszul tettem. A testvred s a bartnd vagyok, nincs jogom olyat krni, hogy felejtsd el azt, akit szeretsz! Inkbb tmogatnom kne… de nem ezt tettem! Ne haragudj…
- Te se haragudj! Van, amit nem mondtam el…
- A gitrra? – ltott a fejembe.
- Igen… - mosolyodtam el- Szval Tom megint prblkozott, azt mondta, szeret s nem adja fel, amg jra egytt nem lesznk! Nem brtam ellenllni neki Amy, szeretem t!
- Teht egytt vagytok? Titokban?
- Igen! De most jobban vigyzunk, sokkal jobban! – lltam fel.
- Vrj csak! – szlt utnam- Tegnap nagyon fradt voltl…
- Ht … … - pirultam flig.
- rtem! – mosolyodott el- J jt!
- J jt! – adtam neki egy cuppansat s nyugovra trtem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
