-          Jössz haza? – kérdezte Amy suli után.

-          Még el kell intéznem pár dolgot… de sietek utána haza!

-          Ne menjek veled?

-          Ne! Vagyis nem kell… megoldom… otthon találkozunk! Akkor szia…

-          Szia…

Remegő kezekkel nyitottam be a tánciskola termébe és megkerestem a tanárt. Vigyorogva léptem ki pár órával később, nagyon jó volt az első óra, fantasztikusan éreztem magam, kellemesen lefárasztott. A partnerem, Greg is ügyes volt, láthatóan nem ma kezdte, mégis türelmesen vezetett, egész sokat fejlődtem.

Nem bántam meg, hogy hagytam meggyőzni magam, őszintén hálás voltam Tomnak, magamtól nem mertem volna.

-          Na, mi volt? – tűnt fel egyszer csak Tom mellettem, a hazafelé vezető úton.

-          Szia… nagyon jó volt! – áradoztam neki csillogó szemekkel- A partnerem zseniális, mellette úgy érzem magam, mintha profi lennék! Greg a neve és pár évvel idősebb nálam és imád táncolni és nagyon vicces!

-          Greg…

-          Igen, nagyon kedves, manapság nehéz találni ilyet, nem gondolod? Képzeld, őt néztem a tanárnak és 5 percig csak nyomtam neki a rizsát, hogy oda akarok járni… vicces volt! – mosolyodtam el visszagondolva a szituációba.

-          Biztosan vicces volt! – köszörülte meg a torkát Tom- Szóval akkor járni fogsz?

-          Igen!

-          Biztos? Lehet, hogy mégis a szüleidnek van igaza és…

-          Mi? Eddig rábeszéltél, most pedig le? Miért?

-          Én csak…

-          Járni fogok! –jelentettem ki.

Furcsa… ha nem tudnám, hogy Tom Amy-vel van, azt hinném, hogy talán… talán féltékeny?

Minden nap iskola után táncra mentem és hulla fáradtan értem haza, de megérte. Péntek volt már, amikor csengettek. Tudtam, hogy egyedül vagyok, hiszen Amy a barátnőivel ment moziba, a szüleink pedig vacsoráztak. Mivel éppen a zuhany alatt álltam, felkaptam egy köntöst és lerohantam ajtót nyitni.

-          Szia! – köszönt rám Tom.

-          Szia… - húztam szorosabbra magamon a köntös zsinórját ösztönösen- Öhm… Amy…

-          Tudom… - vágott közbe mosolyogva.

-          A szüleink pedig…

-          Hozzád jöttem!

-          Hozzám? – pirultam fülig.

-          Igen! Bár látom, zavarok, szóval ha…

-          Maradj! Vagyis… ha akarsz…

-          Oké… - beljebb lépett és felmentünk a szobámba.

-          Gyorsan megszárítom a hajamat, ha nem baj! Muszáj volt letusolnom, Greg rendesen meghajtott táncon, de nagyon jó volt!

-          Greg…

-          Hm? – néztem vissza rá a fürdő ajtajából - Mondtál valamit?

-          Ja nem, semmit! Megvárlak!

-          Sietek! – azzal magamra csuktam az ajtót.

Pár perc alatt nagyjából megszárítottam a hajam, majd visszamentem Tomhoz.

-          Te meg… - ledermedtem, amikor megláttam, mit csinál. Olvasott… de mégis mit…

A naplóm volt nála. Volt képe kutakodni?

-          Megmagyarázom! – vágta rá, amint észrevette, hogy lebukott.

-          Mi a fenét képzelsz? – vettem el tőle a naplót, de volt még nála egy cetli. A listám…

-          Én csak… mostanában sokat beszélsz Gregről és… kíváncsi voltam!

-          Tessék? Ha kíváncsi vagy, miért nem tőlem kérdezel, ahelyett, hogy a dolgaim között kutakodtál?

-          Én csak…

-          Te? Mit te? Csalódtam benned! Menj el!

-          Láttam a listád második pontját!

Mintha pofon vágtak volna. Hirtelen csend telepedett a szobára. Azt hittem, majd” elsüllyedek. Látta a második vágyamat…

-          Tűnj el innen! – mondtam elfúló hangon végül, rá sem néztem.

-          Ugye nem… nem Greggel akarod…

-          Senkivel sem akarom Tom! Menj innen, hagyj békén!

-          Emy! Hisz nem is ismered, csak alig egy hete…

-          Na és téged? 2 hete? 3? Mivel vagy te jobb? Nem akarok tőle semmit sem, de ha akarnék, nem tartozna rád! Te a testvéremmel vagy, semmi közünk egymáshoz!

-          Hogy ne lenne!

-          Annyi, hogy a testvérem pasija vagy, és? Egyéb közünk egymáshoz?

-          Tudod, néha le lehet ám venni azt a fránya páncélt és megbízni az emberekben?

-          Ez nem a bizalomról szól, de ha mégis, úgy elvesztetted az enyémet, amikor beleolvastál a naplómba! Még egyszer mondom, TŰNJ EL!

-          Nem! – rántott magához és szenvedélyesen megcsókolt.