<Tom szemszöge>

Édes volt, ahogy zavarba jött, meg tudtam volna csókolni. Na de majd délután!

Főzök neki, megmutatom neki a romantikusabb énemet, hátha beadja a derekát nekem végre. Siettem haza órák után, telepakoltam a lakást gyertyákkal, rózsaszirmokkal, főztem tésztát, és mire végeztem, ő is megjött.

-           Szia! – nyitottam ki neki az ajtót idegesen.

-           Ugye nem készülsz semmire? – nézett rám nagyokat pislogva.

-           Dehogy! – mosolyodtam el - Remélem, éhes vagy! – csókoltam meg.

-           Mire kész… - kezdte, de meglátta a nappalit tele rózsákkal és gyertyával és elakadt a szava.

-           Mondtam! – öleltem át- Meglepetés!

-           Ez…

-           Tésztát? – pusziltam meg.

-           Tom, nem tehetsz úgy, mintha…

-           Miért nem? A szerelmem vagy! Felmondhatok a kedvedért…

-           Nem…

-           Úgyis fel fogok! Csak idők kérdése! Nekem te vagy a legfontosabb, nem a munkám! – csókoltam a nyakába.

-          Khm… nem fogok tudni gitározni! – szólaltam meg fél perc csend után. Próbáltam oldani az idegességemet.

-          Mindent a maga idején…

-          De… már csak pár hét van a tanévből!

-          Akkor vacsora után mutatok pár trükköt!

-          Vacsora 4-kor?

-          Előre hozott vacsora! – mosolygott rám.

-          És ha megtudják, hogy folytatjuk?

-          Tehát folytatjuk? – vigyorgott önelégülten.

-          Nem hagysz más választást! – sóhajtottam – De csak a gitárórán lehet!

-          Oké! Egyelőre beérem ennyivel is! – csókolt meg- Egyelőre…