Tom �gy viselkedik, mintha mi sem t�rt�nt volna. Mintha a kapcsolatunk nem der�lt volna ki. Mintha nem �rdekeln�, mi lesz vel�nk, ha kider�l, mi van m�g k�zt�nk.

Felel�tlen… de ez is megfog benne. Hogy neki csak az a fontos, hogy egy�tt legy�nk. Lehet, hogy meg k�ne k�rnem, mondjon fel, de a lelkiismeretem nem hagyn�.

Aj Bill, mi�rt hagyt�l kettesben minket? Egyszer�bb lett volna, ha � is ott van. Akkor nem t�rt�nt volna meg.

Nem �lt volna ki egy hatalmas �s levakarhatatlan vigyor az arcomra eg�sz este. Ahogy az egy�tt t�lt�tt �r�kra gondoltam, csak mosolyogni tudtam.

Tom sms-se val�ra v�lt, vele �lmodtam. �s nem is ak�rmit…

Mosolyogva �bredtem fel, elk�sz�ltem, megreggelizem �s �jult er�vel �rkeztem az egyetemre. M�g az sem tudta elvenni a kedvem hogy az els� �r�m angol volt Tommal.

Ak�rh�nyszor r�m n�zett, �gett mindenem a tegnapi git�r�r�n t�rt�ntek miatt. Te j� �g, hogy �lljak ellen neki? Ha egy pillant�s�t�l is k�sz vagyok…

-          Szia! – k�sz�nt a padom mell� �rve Tom, akkor vettem �szre, hogy m�r csak �n vagyok a teremben. �s persze �…

-          �hm… j� napot tan�r �r! – szedtem �ssze a cuccomat zavartan.

-          Elkalandoztak a gondolataid? – mosolygott r�m �nel�g�lten.

-          Khm… viszl�t! – mentem ki.

-          Az �n eszem is csak rajtad j�r! – sz�lt ut�nam, mire ledermedtem.

K�pes ezt csak �gy kijelenteni? Ilyen hangosan? Mi lesz a k�vetkez�, megcs�kol?

-          V-viszl�t…

-          D�lut�n v�rlak! Lesz egy meglepet�sem!

-          Te j� �g… - hagytam ott gyorsan.

Mi�rt nem k�ri meg az eg�sz egyetem el�tt a kezem? R�gt�n azzal kellene kezdenie…