Megvrtam, amg a szuszogs a egyenletess vlik, majd elalszik. Kiszlltam lel karjaibl s felltztem.
Egy kicsit nztem mg, ahogy alszik, utna lelptem…
<Tom szemszge>
Arra bredtem, hogy kimszik melllem. Tudtam, hogy ez lesz… De nem akadlyozhatom meg abban, hogy elmenjen. Sajnos.
Senki sem tudhatja meg, mi trtnt kztnk, pedig legszvesebben vilgg krtlnm, hogy n vagyok a vilgon a legboldogabb frfi, mert Emily szeret.
Legszvesebben itt tartottam volna egsz reggelig. Mieltt elment, adott egy puszit a szmra, n meg majdnem magamra rntottam s megcskoltam.
Miutn elment, felkeltem s csak nztem magam el. Hogy trtnhetett ez meg? Hogy veszthettem el… Mi lesz velnk Emily…
- Hjaj… -lptem be az ajtn hazarve.
- Mi ez a shaj? –llt elm Amy.
- Semmi, csak…
- Csak?
- Fraszt volt…
- Akkor menj, fekdj le aludni!
- J jt!
- Vrj csak! Ugye ti nem…
- Dehogy, ilyen feleltlennek nzel? Nem volt elg, hogy kidobtad reggel?
- Jl van, ne haragudj… Csak jt akarok!
- Tudom! De elment. Vge! Innentl kezdve nincs semmi!
- J jt! –puszilt meg s el is mentem zuhanyozni.
Fl 9-kor vackoltam be magam az gyba, azonban a telefonom zenetet jelzett:
„J jt kicsim, lmodj velem! J n biztosan veled fogok! Csk!” –olvastam.
Nem tudtam, hogy most vlaszt vr, vagy nem. rjak neki, vagy azzal csak btortanm? Nem tudom, mi lenne a helyes.
Vgl nem rtam neki…
AJÁNLOM AZ OLDALT
