-          Tanár úr? –néztem körbe, de sehol sem láttam.

A konyhában sem volt.

-          Tanár úr! Tom…

-          Na végre, hogy a nevemet mondtad… -ölelt át hátulról Tom.

-          Jesszusom! –kaptam a szívemhez- Ez meg mire volt…

-          Jó? –lehelt apró csókokat a nyakamra és a vállamra.

-          Hagyja abba… könyörgöm… -hunytam le a szemem.

-          Szeretlek! –puszilta meg a nyakam.

-          Tom…

-          Szeretlek! –puszilta meg a vállam.

-          Kérlek…

-          Te erősebb vagy, mint én… -   bújt a nyakamhoz.

-          Nehogy azt hidd! –fordultam felé és vadul megcsókoltam. A tarkójánál húztam közelebb és közelebb magamhoz.

-          Emily… -szakadt el tőlem egy fél pillanatra.

-          Szeretlek… -néztem a szemébe.

Felemelt, átkulcsoltam a lábaimat a csípőjén, ő pedig a falhoz nyomott.

-          Tudtam! –csókolt meg.

Levettem a pólóját és átöleltem izmos hátát. A nappali kanapéján kötöttünk ki… Tudtam, hogy nem szabadna, de… de nem volt elég erőm ellentmondani a szívemnek…

-          Megbántad? –simogatta a hátam a takaró alatt.

-          Nem tudom… -bújtam a nyakához.

-          Szóval igen…

-          Nem! Csak…

-          Ne, kérlek, ne aggódj ezen! Csak élvezzük ki ezt a kis időt még! –húzott magához jobban.

-          Rendben… -hunytam le a szemem ás átöleltem a nyakánál.