-          Tom… -hunytam le a szemem �s h�tr�bb l�ptem.

-          Szeretlek Emily! �s ezt az �r�inkon be is fogom bizony�tani! –mondta rekedtes hangon.

-          Tudom… �s… �n is szeretlek! De ez sajnos nem v�ltoztat semmin!

-          Csak az�rt mondok fel, mert meg�g�rtetted velem! De elfogom �rni, hogy azt k�rd, mondjak fel! Csak… hagyd, hogy szeresselek!

-          Nem lehet… -  l�ptem m�g h�tr�bb.

-          D�lut�n v�rlak! –szedte �ssze a cucc�t �s ahogy elment mellettem v�gigsim�tott a karomon, amit�l a sz�vem a torkomban dobogott. A testemet melegs�g, s�t forr�s�g �rasztotta el, a libab�r is v�gigcik�zott rajtam. Mi lesz velem d�lut�n…

�r�k ut�n hazamentem �s kerestem valami „norm�lis” g�nc�t, amiben elmehetnek Tomhoz. A norm�lis sz� jelenleg azt jelentette, hogy olyan ruha, amib�l se karom, se l�bam, se derekam nem l�tszik ki. A hajamat leengedtem, hogy a nyakamb�l is kevesebb l�tsz�djon.

Rem�lhet�leg b�k�n hagy… de miket is besz�lek, rem�lem, megcs�kol, k�nyeztet, szeret… �llj! Az ilyen gondolatok miatt �rzem m�r skizofr�nnek magamat lassan.

Azt akarom, hogy hozz�m �rjen, de az�rt nyakig fel�lt�z�k tavasz v�ge fl�… �rtelmes, mondhatom…

Nemsok� ny�r �s akkor majd elutazom valahov�. T�vol Tomt�l �s… vele egy�tt az �rz�seimt�l.

F�l 4-kor elindultam hozz� torkomban dobog� sz�vvel.

-          Szia! –nyitott ajt�t Bill.

-          Szia! Mondd, hogy maradsz! –n�ztem r� k�ts�gbeesetten.

-          Igaz�b�l mennem k…

-          Ne hagyj vele kettesben! –k�rleltem.

-          Figyelj Emily! Szedd �ssze magad, szereted, nem?

-          De… de nem lenne szabad…

-          Ezt � is tudja! Te is tudod! B�tors�g! –mosolygott- Szia! –adott puszit �s elment. B�tortalanul l�pkedtem be az el�szob�ba, majd a nappaliba, ahol Tom git�rj�ra bukkantam.

De � nem volt sehol…