<Tom szemszge>
- Hogy mit csinltl? –akadt ki Bill, amikor elmondtam neki, hogy felhvtam Emilyt.
- Nem brtam mr Bill! gy rzem, kikszlk, ha nincs mellettem!
- De felhvni… ez csak fj neki. Mit mondott?
- Hogy ne knozzam… Aztn letette… - szomorodtam el.
- Ltod, el kell felejtenetek egymst! De ha felhvod, ez nem fog menni!
- Tudom… de mit csinljak? Olyan res nlkle minden…
- Nem ismerek rd…
- Tudom, pr ht alatt belehabarodtam, s korbban kirhgtelek, ha a szerelem els ltsrl beszltl nekem, de… de velem megtrtnt s mintha kicserltek volna…
- Nem hvhatod fel tbbet! Nem beszlhetsz vele tbbet, r se nzz!
- Mirt akarod, hogy boldogtalan legyek? –keseredtem el- rezned kell, mi van bennem! gy rzem, sztszakadok… Vele akarok lenni…
- rzem Tom, s minl hamarabb felejted el, annl hamarabb lesz vge a szenvedsnek.
- Ht ezzel nem lettem kisegtve…
- Nem brom… - dltem le Amy mell az gyba.
- Mit mondott?
- Mit nem mondott inkbb… be sem llt a szja… Az volt a lnyeg, hogy hinyzom neki, szeret s szeretni akar. Velem akar lenni. –shajtottam.
- Lgy ers…
- Knny mondani. Mindenki olyan knnyen veszi. De belegondoltl te, hogy milyen elveszteni azt, akit szeretsz?
- Igazad van. De nem tehetsz mst…
- Tudom… lehetetlen lett volna, ha minden olyan gynyr maradt volna? Tl nagy krs lett volna? Nem rdemeltk volna meg egymst? Mgis kinek rt, ha egytt vagyunk, mert szeretjk egymst? Kinek rt a boldogsgunk…
AJÁNLOM AZ OLDALT
