-          M�gis mit k�pzeltek? –esett nekem Amy, ahogy Tom elment.

-          Nem tudom, csak… csak szeretem �t…

-          Addig ok� is, am�g ki nem der�l, hogy mi van k�ztetek! De ezek szerinte nem voltatok el�g �vatosak.

-          Fen�be az �vatoss�ggal, Tomot akarom �s k�sz! Tan�r �s di�k k�z�tt nem lehet semmi! Baroms�g, ki tal�lta ki ezt?

-          Mindenhol �gy van, �s nem v�letlen�l!

-          De… de �n… nem lehet, hogy egyik nap szeretj�k egym�st, minden sz�p �s m�snap pedig m�r �gy kell tenn�nk, mintha nem is ismern�nk egym�st… Nem fog menni… Ez lehetetlen…

-          M�rpedig �gy kell tennetek! Nem az�rt g�rizel ennyit!

-          Neh�z… - keseredtem el.

-          Tudom. �s hidd �gy l�tni t�ged! Ha tudom, hogy kider�l, nem b�tor�talak az elej�n. De most seg�tek neked elfelejteni �t…

-          Lehetetlen lesz…

-          Hogy z�ghatt�l bele ilyen r�vid id� alatt?

-          Hiszel abban, hogy l�tezik szerelem els� l�t�sra?

-          Nem…

-          �n m�r igen… -mentem vissza a szob�mba.

Finom Tom illata volt a takar�mnak �s a p�rn�nak, ami arra k�sztetett, hogy az eg�sz napot a takar� al� b�jva t�ltsem, de be kell mennem az egyetemre.

Sosem gy�l�ltem m�g annyira bemenni, mint most.

Mindkett�nket megkerestek, �s egy teremben oktattak ki minket. Maradhat Tom a tan�rom, de el kell ker�ln�nk egym�st messzir�l az �r�kon k�v�l is…

H�t nem tudom, mikor �reztem magam utolj�ra ilyen pocs�kul �s Tom sem l�tszott valami boldognak, ahogy eln�ztem.

A teremb�l ki�rve csak gyorsan elslisszoltam a k�vetkez� �r�ra, hogy m�g v�letlen�l se kelljen a szem�be n�znem.

Pocs�k egy helyzet a mi�nk.