-          Én is kárhetek valami? –kérdezte félve.

-          Mi lenne az?

-          Itt éjszakázhatok?

-          Úgy érted… - dobbant nagyot a szívem.

-          Igen! –bólintott- Azt akarom, hogy az utolsó éjszakánkon ne aludjunk, minden percét ki akarom élvezni! És ezt nem ÚGY értem… beszélgetni mondjuk! Minden percet ki akarok használni, amit még veled tölthetek…

-          Nem is tudom…

-          Kérlek…

-          Rendben! Furcsa… tudtam, hogy túl szép, hogy igaz legyen!

-          Hát igen… pedig annyira szeretlek… - bújt hozzám.

-          Amy meg ne lásson itt! Teljesen kiakadt, hogy mindkettőnket kicsaphatnak! Azt mondta, meg ne lásson a közeledben és téged sem az enyémben…

-          Minden és mindenki ellenünk van… - szomorodott el még jobban.

-          Nagyon úgy néz ki… De a ma este még velünk van! –öleltem át.

-          Akkor tökéletessé teszem neked… -húzott az ölébe.

-          Szeretlek! Azt akarom, hogy megálljon az idő!

Szenvedélyes szeretkezésünk után sem aludtunk, hanem szorosan egymáshoz bújva a takaró alatt beszélgettünk, egészen reggelig.

-          Reggel van… - nyöszörgött Tom mellettem.

-          Igen…

-          Szer…

-          Emily, kelj fel, mert… - nyitott be Amy és persze egyből kiszúrta Tomot- Te meg…

-          Amy, nyugodj meg! –szóltam rá.

-          Menj el! –nézett Tomra, aki már öltözött is- Most azonnal!

-          Hé, ne beszélj így vele!

-          Szeretlek! –fordult felém Tom és megcsókolt.

-          Én is szeretlek! –csókoltam vissza és magamhoz húztam.

Rettentő nehezen ment az elválás, de muszáj volt…