-          Korai lenne m�g azt mondanom, hogy letudn�m �lni veled az �letem? –�lelt �t Tom, mik�zben az eb�det f�ztem magunknak.

-          De m�g milyen korai… -pirultam f�lig.

-          Pedig �n �gy �rzek… -cs�kolt a nyakamba.

-          Csak az�rt mondod, mert azt hiszed, f�zn�k r�d! –pr�b�ltam elviccelni a helyzetet.

-          Nem! T�nyleg!

-          Tom… nem akarlak megs�rteni a vil�g�rt sem, de… de m�g csak p�r napja vagyunk egy�tt! �n is meglep�dtem, hogy ilyen intenz�v �rz�st v�ltott�l ki bel�lem ennyi id� alatt, de…

-          Semmi baj! –cs�kolt meg- Erre sz�m�tottam �n is! –mosolygott r�m kedvesen- Csak… akartam, hogy tudd…

-          K�sz�n�m, hogy meg�rted… -�leltem �t.

-          Viccelsz? –simogatta meg az arcom- Szeretlek.

-          K�sz�n�m… -b�jtam a nyak�hoz.

-          De mit? –mosolyodott el.

-          Semmit… �s mindent.

-          Oh, h�t… nincs mit…

Gy�ny�r� volt az eg�sz h�t, val�s�ggal egym�shoz n�tt�nk m�r a v�g�re. El sem akartunk v�lni, de musz�j volt. Hazavitt �s egy forr� cs�kkal b�cs�ztam t�le, hogy m�snap �jult er�vel vethessem bele magam az egyetemi �letbe ism�t.

Nagy nehezen sz�tv�ltunk �s felmentem h�gomhoz. �pp �lm�nybesz�mol�t tartottam, amikor csengettek.

-          Igen? –nyitottam ki az ajt�t �s amikor megl�ttam, ki �ll m�g�tte, m�g a v�r is megfagyott bennem. Az a l�ny volt, aki a parkol�ban l�tott minket. Ha l�tott…

-          Szia!

-          Seg�thetek?

-          Tulajdonk�ppen… igen.

-          Gyere be! –h�vtam be, nem is tudom, mi�rt. K�v�ncsi voltam, mit akarhat, de tal�n jobban j�rtam volna, ha nem hallgatom meg.

Nem tetszett, amit mondott. Nagyon nem…