- Korai lenne mg azt mondanom, hogy letudnm lni veled az letem? –lelt t Tom, mikzben az ebdet fztem magunknak.
- De mg milyen korai… -pirultam flig.
- Pedig n gy rzek… -cskolt a nyakamba.
- Csak azrt mondod, mert azt hiszed, fznk rd! –prbltam elviccelni a helyzetet.
- Nem! Tnyleg!
- Tom… nem akarlak megsrteni a vilgrt sem, de… de mg csak pr napja vagyunk egytt! n is meglepdtem, hogy ilyen intenzv rzst vltottl ki bellem ennyi id alatt, de…
- Semmi baj! –cskolt meg- Erre szmtottam n is! –mosolygott rm kedvesen- Csak… akartam, hogy tudd…
- Ksznm, hogy megrted… -leltem t.
- Viccelsz? –simogatta meg az arcom- Szeretlek.
- Ksznm… -bjtam a nyakhoz.
- De mit? –mosolyodott el.
- Semmit… s mindent.
- Oh, ht… nincs mit…
Gynyr volt az egsz ht, valsggal egymshoz nttnk mr a vgre. El sem akartunk vlni, de muszj volt. Hazavitt s egy forr cskkal bcsztam tle, hogy msnap jult ervel vethessem bele magam az egyetemi letbe ismt.
Nagy nehezen sztvltunk s felmentem hgomhoz. pp lmnybeszmolt tartottam, amikor csengettek.
- Igen? –nyitottam ki az ajtt s amikor meglttam, ki ll mgtte, mg a vr is megfagyott bennem. Az a lny volt, aki a parkolban ltott minket. Ha ltott…
- Szia!
- Segthetek?
- Tulajdonkppen… igen.
- Gyere be! –hvtam be, nem is tudom, mirt. Kvncsi voltam, mit akarhat, de taln jobban jrtam volna, ha nem hallgatom meg.
Nem tetszett, amit mondott. Nagyon nem…
AJÁNLOM AZ OLDALT
