Bűntudatom volt, amiért Tom állja az egész utazást, de sajnos igaza van. Én nem bírnám albérlet mellett kifizetni. Gyönyörű apartmanunk volt, teljesen elzárt minket a külvilágtól és ezt imádtam.

Egyből átöltöztünk, hogy mehessünk pancsolni a tengerbe.

-          Na megbántad, hogy jöttél? –fogta meg a kezem a vízben.

-          Nem! –csókoltam meg- Ez már kellett nekünk.

-          Nekünk… jó ezt tőled hallani… -mosolyodott el.

-          Az egész tengerpart a miénk! A KETTŐNKÉ Tom!

-          Szeretlek… -húzott magához.

Elvoltunk még egy kicsit a vízben, utána megebédeltünk. Estére a város felfedezése volt betervezve, de addig sem unatkoztunk.

Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára ennyire boldog. Talán soha. Na és az utazás. Időtlen idők óta nem jártam sehol sem.

Tom az első komolyabb kapcsolatom, mert úgy érzem, ez az. És nem érdekel az a 10 év korkülönbség. Amíg ennyire szeretjük egymást, addig minden más másodrangú.

Gyönyörű az egész sziget éjszaka. Elég hosszú sétát tettünk és az apartman partján kötöttünk ki. Éjszakai fürdőzést terveztünk, de nem jutottunk el az átöltözésig. Csak a vetkőzésig…

Reggel tengerhullámzásra ébredtem és sós illat csapta meg az orrom. Kinyitottam a szemem és a parton találtam magam anyaszült meztelen Tom karjaiban, akit szintén nem fedett sok minden.

A hullámok elérték a talpát, mire ébredezni kezdett.

-          Mi ez, hol vagyok? –szuszogott a homokba.

-          A parton vagyunk Tom… -adtam az arcára egy puszit.

-          Hogy hogy? Ja igen… -mosolyodott el kajánul és rám nézett- Gyönyörű vagy…

-          Azért felöltöznék… -néztem körbe a ruháim után kutatva.