-          Ugye �sszepakolt�l? –n�zett k�rbe.

-          Nem… -vallottam be.

-          Nem akart�l j�nni? –n�zett r�m csal�dottan.

-          Akartam… csak… nem tudtam, hogy te akarsz-e…

-          Akarok!

-          Mi lenne, ha holnap induln�nk? –simogattam meg a has�t a p�l�ja alatt.

-          Nem tudom, m�g megl�tom! –ny�lt be a farzsebembe.

-          Mi lenne… ha ezt levenn�d sz�pen? –h�ztam felfel� a p�l�j�t.

-          Te meg ezt… -h�zta le trik�m p�ntj�t.

Belecs�koltam a nyak�ba, mire felemelt �s nekinyomott a falnak. �tkulcsoltam a l�baimat a cs�p�j�n �s �t�ltem a nyak�t.

-          D�nt�ttem! Reggel indulunk! –puszilta v�gig v�llam vonal�t.

-          Szeress eg�sz este! –d�nt�ttem fejemet a falnak, � pedig r�t�rt a nyakamra.

-          Nem kell f�lned… - szuszogott- �gy lesz…

�s t�nyleg �gy volt… gy�ny�r� �jszak�val aj�nd�kozott meg. Percr�l percre jobban szeretem.

-          Kicsim… kelj fel, lassan indulnunk kell! –�bredtem Tom cir�gat�s�ra.

-          Hm… -mosolyodtam el- Csak egy perc…

-          De t�nyleg csak annyi! –kezdte el cs�kolgatni a nyakam, majd a v�llam, karom, derekam, combom…

-          Sr�cok, nem keltek? –nyitott be Amy, de ugyanazzal a lend�lettel m�r kint is volt, amikor megl�tta Tomot.

-          Upsz… -n�ztem le Tomra.

-          Kellemetlen… - m�szott f�l�m.

-          Na, gyere, �lt�zz�nk fel, reggelizz�nk, ut�na nyom�s!

-          J�l van! –puszilt homlokon, majd kisz�llt az �gyamb�l �s �lt�zni kezdett.

-          Reggelt! –k�sz�ntem h�gomnak a konyh�ba �rve.

-          Nem l�ttam semmit! –emelte fel kezeit.

-          Ez b�ztat�! –j�tt el� Tom is.