-          Ugye összepakoltál? –nézett körbe.

-          Nem… -vallottam be.

-          Nem akartál jönni? –nézett rám csalódottan.

-          Akartam… csak… nem tudtam, hogy te akarsz-e…

-          Akarok!

-          Mi lenne, ha holnap indulnánk? –simogattam meg a hasát a pólója alatt.

-          Nem tudom, még meglátom! –nyúlt be a farzsebembe.

-          Mi lenne… ha ezt levennéd szépen? –húztam felfelé a pólóját.

-          Te meg ezt… -húzta le trikóm pántját.

Belecsókoltam a nyakába, mire felemelt és nekinyomott a falnak. Átkulcsoltam a lábaimat a csípőjén és átöltem a nyakát.

-          Döntöttem! Reggel indulunk! –puszilta végig vállam vonalát.

-          Szeress egész este! –döntöttem fejemet a falnak, ő pedig rátért a nyakamra.

-          Nem kell félned… - szuszogott- Úgy lesz…

És tényleg úgy volt… gyönyörű éjszakával ajándékozott meg. Percről percre jobban szeretem.

-          Kicsim… kelj fel, lassan indulnunk kell! –ébredtem Tom cirógatására.

-          Hm… -mosolyodtam el- Csak egy perc…

-          De tényleg csak annyi! –kezdte el csókolgatni a nyakam, majd a vállam, karom, derekam, combom…

-          Srácok, nem keltek? –nyitott be Amy, de ugyanazzal a lendülettel már kint is volt, amikor meglátta Tomot.

-          Upsz… -néztem le Tomra.

-          Kellemetlen… - mászott fölém.

-          Na, gyere, öltözzünk fel, reggelizzünk, utána nyomás!

-          Jól van! –puszilt homlokon, majd kiszállt az ágyamból és öltözni kezdett.

-          Reggelt! –köszöntem húgomnak a konyhába érve.

-          Nem láttam semmit! –emelte fel kezeit.

-          Ez bíztató! –jött elő Tom is.