Olyan volt, mintha mindenki n�zett volna, mintha mindenki pontosan tudta volna, mit tettem, hogy egy�tt vagyok Tommal. De pr�b�ltam nem is ezzel foglalkozni ink�bb. A m�sodik �r�m volt Tommal �s �r�ltem, amikor v�gre kics�ngettek.

-          Tom… -s�gtam neki- Besz�ln�nk…

-          M-most ne… -h�tr�lt, majd kiment.

Nem �rtem, ez most mire volt j�? Mert hacsak az, hogy ne legy�nk gyan�sak, akkor igaz�n nem kellett volna elmennie. Egy di�k csak besz�lhet a tan�r�val, nem? Ez norm�lis. De mi van, ha t�bb �ll em�g�tt?

Lehet… lehet, hogy csak kihaszn�lt?

Nem, ezt nem gondolhatom r�la. B�znom kell benne. De m�g csak p�r napja vagyunk egy�tt, sim�n megeshet, T�l sz�p volt, hogy igaz legyen…

<Tom szemsz�ge>

B�ntudatom volt, hogy ler�ztam, de megl�ttam azt a reggeli di�kot. Egyszer�en nem bukhatunk le…

D�lut�n nem j�tt a git�r�r�ra, �s a telefonja se volt bekapcsolva. Lehet, hogy megs�rt�d�tt… de h�t mondtam, hogy mi lesz… hogy nem keveredhet�nk gyan�ba. Rem�lem, nem b�ntottam meg…

Eg�sz h�ten nem mentem git�rra, s�t, Tommal is csak az egyetemen tal�lkoztunk. T�lz�s azt mondani, hogy tal�lkoztunk, mivel csak elment�nk egym�s mellett �s k�sz�nt�nk.

� folyton a koll�g�ival volt, �gyhogy ink�bb hagytam �s nem mentem oda hozz�. Pedig hi�nyzott… annak ellen�re, hogy val�sz�n�leg � csak kihaszn�lt.

Azt�n p�nteken be�ll�tott hozz�m. �pp a zuhany al�l m�sztam ki, amikor hallottam, hogy cs�ngetnek.

Gyorsan magamra csavartam egy t�r�lk�z�t �s kinyitottam.

-          �gy hi�nyozt�l! –b�jt a nyakamhoz egyb�l Tom, majd megakart cs�kolni, de �n elh�ztam a fejem.