-          Most… mi lesz?

-          Hogy érted? –kezdte összeszedni a cuccát.

-          Velünk… az egyetemen…

-          Csak semmi feltűnés… Nem akarom, hogy bajba keveredj! –hajolt közelebb és megcsókolt. Megfogtam az arcát és szenvedélyesen viszonoztam.

-          Szia! –mosolyogtam rá, majd kiszálltam.

Jó kedvűen indultam be az épületbe, amíg észre nem vettem az egyik hallgató társamat. Tom kocsija felé nézett, arra mehetett el az előbb… és ha meglátott valamit?

Most nem mehetek vissza, túl gyanús lenne. Ám ha óra után megyek oda, az természetes, nem? Igen, csak meg kell várnom, amíg kicsengetnek…

<Tom szemszöge>

Kiszálltam a kocsiból és láttam, hogy Emily kecsesen lépked a bejárat felé. De egy másik diákot is láttam, aki minket nézett felváltva. Nem, nem lehet, hogy látta a csókot… lehetetlen.

Mindenesetre vigyáznunk kell

Az egyetemen szigorúan csak a tanár-diák viszonyra szorítkozhatunk, nem lehetünk gyanúsak. Nem bocsátanám meg magamnak, ha miattam kicsapnák. Fontos neki.

Alig várom már a szünetet! Elviszem egy hétre, csak mi ketten. Nem kell bujkálnunk, nem kell vigyáznunk, csak egymással foglalkoznunk.

Nem hittem volna, hogy ennyi év után pont most leszek szerelmes, pláne, hogy ilyen hirtelen. De érzem, hogy ez nem csak fellángolás…

Már most hiányzik… de nagyon. Bezártam a kocsit és én is bementem.

Úgy éreztem, mintha mindenki engem figyelne, mintha rólunk sugdolóznának. Remélem, Emily nem bánt meg a hétvégéből semmit sem, főleg engem… Vajon ő is annyira szeret, mint én őt?