-          Emily! –hallottam Tom szólongatását- Itt vagy bent? –kopogtatott a fürdőszoba ajtaján.

-          Nem! –válaszoltam.

-          Baj van? Gyere ki! –kérlelt.

-          Nem megy! Mit fog gondolni rólam az öcséd…

-          Engedj be…

-          De… de csak te…

-          Oké!

Kinyitottam és beengedtem.

-          Szánalmas vagyok! –ültem a kád szélére.

Jaj kicsim! –ült le mellém- Hidd el, imádni fog! Téged csak szeretni lehet!

-          Ezt csak azért mondod, hogy… - egy csókkal szakított félbe.

-          Ez elég bizonyíték? –érintette homlokát az enyémhez és a szemembe nézett.

-          Oké, te szeretsz, de az nem jelenti azt, hogy ő is… - megint megcsókolt, de ezúttal sokkal szenvedélyesebben.

-          Elhiszed?

-          Igen…

-          Meggyőző… Győzz meg azzal, hogy kijössz velem! Már vár téged!

-          Oké…

-          Gyere! –fogta meg a kezem, én pedig a háta mögé álltam - Ja, nem mondtam még? Nem emberevő!

-          Nagyon vicces! –nyújtottam ki rá a nyelvem.

-          Jól van, menjünk! –nyitotta ki az ajtót- Öcsi! Emily, ő itt az öcsém Bill, Bill, ő itt Emily! –mutatott be minket egymásnak, mire megláttam, ki i ő.

Szótlanul néztünk egymásra, majd mindkettőnkből kitört a nevetés.

-          Szia! –köszöntem neki.

-          Rég láttalak! –nevetett- Te vagy Emily? Én mondtam, hogy össze kéne jönnöd vele!

-          Kívánságod számomra parancs! –nevettem én is.