- Tudod mit? Majd a helysznt megtudod, ha odartnk!
- Ajajj!
- Ne flj, nem a szleimhez viszlek! –vigyorgott- Egyelre…
- Tom…
- J fejek amgy! Ha n imdlak, k is!
- De mg csak kt napja vagyunk egytt!
- De n kt hete szeretlek!
- Hjaj te! –leltem t a nyaknl.
- Mra viszont van tervem! –hzott maghoz.
- Igen? s mi?
- Tallkozol az csmmel!
- Hogy… k-kivel?
- Ja, van egy csm!
- Hny ves?
- 29! Ikrek vagyunk…
- Vgl is… jobb, mintha a szleiddel…
- Viccelsz? rosszabb!
- Mi?
- Nyugodj mr meg kicsim, csak viccelek!
- Nem j jtk m! –bkdstem meg.
- De igen! –nevetett.
- Olyan vagy! –szlltam ki az gybl.
- Milyen?
- Olyan… most haragszom rd! –nyjtottam ki a nyelvem.
- Na kicsim… -hzott vissza s flm hajolt.
- Most mr kicsim?
- Emily kicsim! –fogta meg az arcom.
- Ht tudnk n rd haragudni:
- Ht nagyon remlem, hogy nem!
- Cskolj meg s elnzem!
- Szeretlek! –mosolyodott el, majd gyengd cskot lehelt ajkaimra. De egy csknl most nem lltunk meg.
Sokkal tovbb mentnk, mintha a mennyorszgban lettem volna. Mg sosem figyelt rm valaki ennyire, mint Tom, mg senki sem szeretett ennyire…