-          Na gyere, menjünk aludni! Örzöm az álmod! –mosolygott rám.

-          Oké! –fogtam meg a kezét és visszamentünk az ágyba.

Reggel most én csináltam Tomnak reggelit. Omlett kávéval vagy narancslével.

-          Jó reggelt! –simogattam Tom arcát, mire mozgolódni kezdett.

-          Hm… elaludtam!

-          Menned kell valahová?

-          Nem! Csak én akartam reggelit csinálni neked! –ült fel ásítozva.

-          Ne kényeztess el túlságosan, mert hozzá szokom!

-          Nem baj… -csókolt a nyakamba.

-          Egyébként komolyan gondoltad az utazást?

-          Figyelj… - kezdett el turkálni az éjjeli szekrény fiókjában és előhalászott egy térképet- Bökj rá valahova!

-          Mi? D-de ez a világtérkép… -néztem rá döbbenten.

-          És? –nézett rám furán.

-          Azt hittem, az országon belül akarsz…

-          Oda is mehetünk, nekem mindegy! De a világ másik végére is elvinnélek, ha akarod! –húzott az ölébe.

-          Bökj rá te, nekem mindegy!

-          Na add ide a kezed!

-          Miért? – nyújtottam oda, megfogta és rábökött vele a térképre - Hú, nem, nem lesz az messze?

-          Akkor választok közelebbit! –fogta meg a kezem újra- Lássuk csak… Miami, a Bahamák, Riviéra…

-          Tom, nekem az is tökéletes, ha a szomszéd falu tavához viszel!

-          Szüleim?

-          Micsoda?

-          Jézusom, de kétségbeestél! –nevetett.

-          Anyu, ő itt a barátnőm és a diákom! Nem hiszem, hogy szívesen mutatnál be neki…

-          Szóval a barátnőm vagy? –hajolt közelebb mosolyogva.

-          Mondd meg te! –néztem rá.

-          Az vagy! És nálad jobbat nem is akarhatnék! És hidd el, soha nem szégyellek senki előtt sem! –csókolt meg hosszan.