-          Komolyan? –kérdezte a konyhaajtóban ácsorgó Emma.

Féltem a reakciójától, mert attól még, hogy Tom örülne neki és vele is jóban vagyok, nem biztos hogy örülne egy testvérnek. És én sem voltam még biztos a terhességben, csupán a reggeli rosszullétek és az ételekre kívánóság adott okot a feltételezésre.

-          Nos… ez még egyáltalán nem biztos, csak…

-          Király! –rohant oda hozzám és átölelt a hasamnál- Lesz egy kis tesóm, lesz egy kis tesóm! –vigyorgott boldogan.

- Hé kislányom! –szól rá Tom- Nekem is hagyj helyet! –hajolt le a hasamhoz és puszilgatni kezdte.

-          Mint mondtam, egyáltalán nem biztos még.

-          Hé anyu! –szólt bele a telefonba Tom. Azt sem láttam, mikor tárcsázott- Apa leszek! Másodszorra is!

-          Hé! – nevettem - mondtam, hogy még nem…

-          Hívom Billt is! –mondta Emma és elengedett.

-          Istenem… -sóhajtottam.

Ezeknek beszélhet az ember. Fogtam a táskámat és elugrottam a szomszéd utcai patikába egy terhességi tesztet venni. Nem tudom, Tom mit csinálna, ha kiderülne, hogy mégsem vagyok várandós. Kiakadna? Hiszen mondtam, hogy még egyáltalán nem biztos…

-          Merre voltál? –kérdezte idegesen, amikor haza értem.

-          Ő…

-          Nagyon megijedtem, miért nem szóltál, hogy elmész, veled mentem volna! Megijedtem…

-          Ne haragudj, csak teszttért mentem…

-          Teszt? Teszt? Miféle teszt? –ráncolta a homlokát.

-          Nem figyelsz rám? Mondtam, hogy még nem biztos, te pedig fűnek-fának elmesélted már… Megyek és megcsinálom!

-          Oké… -csókolt meg- Ne segítsek?

-          Ebben? Nem tudsz! – nevettem - Ha csak nem rá pisilsz helyettem, de nem hiszem, hogy akkor pozitív lenne!

-          Jól van! Itt várunk! –sóhajtott.

-          Mit csinálsz, ha negatív lesz? –kérdeztem bizonytalanul. Muszáj volt tudnom…

-          Hm… haza küldöm Emmát és berángatlak a hálószobádba!

-          Biztos? Nem leszel… csalódott? És Emma?

-          Kicsim… Rengeteg időnk van még… -csókolt meg hosszan- Jó? Ne stresszelj!

-          Oké…

Elvonultam a fürdőbe és megcsináltam a tesztet. Amikor visszamentem hozzájuk, egy ingatlan katalógust lapozgattak nagy bőszen.

-          Mit csináltok? –kérdeztem.

-          Házat keresünk hármunknak! –mosolygott Tom.

-          Hármunknak? Nem inkább… négyünknek? –mosolyodtam el.

-          Mi? –pattant fel- Akkor… akkor…

-          Jó, hogy mindenkinek szétkürtölted már… -sóhajtottam gyengéden.

-          Szeretlek!

-          Én is téged! –fúrtam arcomat a nyakába- Csak egyet bánok…

-          Mit? –cirógatta a hátam gyengéden.

-          Így nem fogsz a hálóba rángatni…

-          Dehogynem! –kacsintott és fél órán belül már csak ketten voltunk, Emma tapintatosan magunkra hagyott.

-          Egy család leszünk…

-          Nem… már egy család vagyunk… amióta csak beléptél az életembe…

-          Nagyon szeretlek!

-          Én is! –csókolt a nyakamba-.

-          Mostantól minden más lesz…

-          Annyira nem… továbbra is szeretjük egymást, csak együtt fogunk élni, lesz egy kisbabánk, akit imádni fogunk és elkényeztetni…

-          Biztos, hogy ezt akarod?

-          Elkényeztetni? Naná, mindent megkap majd!

-          Úgy értem…

-          Tudom, hogy érted… és igen!

-          Akkor jó… -öleltem magamhoz szorosan.

Elmosolyodtam, ahogyan eszembe jutott, hogy teljesült, amit Emmának mondtam korábban. Én azért vagyok, hogy Tomot boldoggá tegyem. Ő boldog, Emma boldog és én is az vagyok. Küldetés teljesítve…

>VÉGE<