-          Hé kislány! –ébresztgetett reggel Tom.

-          Hol vagyok? –nyöszörögtem fáradtan.

-          Nálam! –csókolt a nyakamba.

-          Mi? –ültem fel.

-          Nem emlékszel? –találtam szemben magam Tom ijedt arcával.

-          Tanár úr… - játszottam még egy kicsit. Vicces volt nézni…

-          Mire emlékszel?

-          Mindenre! –öleltem át a nyakánál- Ne haragudj, gonosz játék volt!

-          Megijedtem basszus! –sóhajtott fel megkönnyebbülten.

-          Ne haragudj…

-          Szerinted tudok rád? –csókolt meg.

-          Nem tanár úr!

-          Nem tanár úr, csak Tom! Aki hozott neked fincsi reggelit! –mosolygott rám.

-          Köszönöm!

-          Jó étvágyat! –ült fel, majd én is.

-          Mi a terv hétvégére?

-          Terv? Hm… az nincs! De mondjuk bezárkózhatnánk ide, mit szólsz?

-          Azt… - nyújtottam felé egy falat rántottát - Hogy benne vagyok!

-          Hm, finom! Ügyes vagyok!

-          Ego!

-          Hé! Meg ne buktassalak angolból!

-          Csak szeretnéd! Lejárt a hét, már nem vagy a tanárom! –nyújtottam ki rá a nyelvem.

-          Ami azt illeti…

-          Mi az? –néztem rá.

-          A tanárnőtök terhes… én leszek év végéig a tanárotok!

-          Tényleg?

-          Ühüm… na és persze a te gitártanárod! –kacsintott rám.

-          Kérdezhetek valamit?

-          Ki vele…