Egsz hten valahogy gy jtt ki a lps, hogy csak rn tallkoztunk s ez pntekre mr elgg kiksztett. Bill korbbi szavai jrtak a fejemben… el kne mennem hozz… Pntek van, taln otthon van…
<Tom szemszge>
Emily jrt a fejemben, amikor csengetett. Nagyon meglepdtem a spontn ltogatsn.
- Emily… ht maga?
- Hinyzik…
- Tessk? –dbbentem meg.
- Hinyzik…
- De hisz nap, mint nap tallkozunk!
- De nekem… ennyi nem elg… -csuklott el a hangja.
- Maga rszeg?
- Nem… vagyis… taln egy kicsit… de attl mg igaz!
- Jjjn, le kell fekdnie!
- Mi? –nzett rm furcsn.
- Nem gy! Sosem hasznlnm ki a helyzetet! –tmogattam be a hzba.
- Tgy velem, amit akarsz! –nzett fel rm knnyektl csillog szemekkel s megfogta az arcom.
- Emily… -nztem le r izgatottan.
- Tom? –hajolt kzelebb, n pedig megcskoltam.
Vadul faltam mindennl finomabb ajkait.
- Nem rdekel, hogy a tanrom… -bjtam a nyakhoz.
- Nem rdekel, hogy a dikom vagy… de nem tegeznl vgre? –hzott kzelebb maghoz.
- Ha akarod… - kezdtem felfel hzni a pljt.
- Vrj! Hagyd ezt abba krlek… -fogta le a kezeimet.
- Itt vagyok Tom! Eljttem hozzd, elmondtam, mit rzek…
- Tudom… - engedte el a kezem - De akkor sem hasznlhatom ki, hogy rszeg vagy!
- Mindent kitallsz, hogy eltaszts magadtl, igaz? Neked sosem leszek elg j! Inkbb… megyek! Felejtsd el, amit mondtam…
AJÁNLOM AZ OLDALT
