-          Heló idegen! –köszöntem másnap a kávézóban Billnek, aki ugyanannál az asztalnál ült, mint múltkor.

-          Szia!

-          Egy tea, tudom!

-          Hát ha már múltkor úgy megkínáltál azzal a gusztusos kávéval, talán megkóstolom!

-          Hozom! –mosolyodtam el és már vittem is neki.

-          Na, hogy alakul a dolog a lovagoddal? –húzta ki nekem a másik széket, amire le is ültem.

-          Ne is kérdezd! Kerül, aztán amikor nem akar, én nem érek rá! Mára hívott! De melóznom kell! Fizetnem kell az albérletet!

-          Értem… akkor adj te időpontot legközelebb…

-          Lemondaná… ismerem, mindig ez van!

-          Sajnálom…

-          És a bátyád ügye hogy alakul?

-          Hű, ez nagyon hivatalosan hangzott! –mosolyodott el- Bénázik össze-vissza! Ma is! Beszélni akart a lánnyal, de mire eljutott odáig, elvesztette!

-          akkor a lány hibája, nem? Tudta, hogy beszélni akar vele…

-          Talán dolga volt! Nem tudom, mindenesetre kezdem unni ezt a szenvedést! Megkeresem azt a csajt és összezárom őket!

-          Hajrá! Talán az célravezető lenne!

-          Neked pedig lehet egy tanácsom?

-          Ki vele!

-          Menj el hozzá! Csak úgy spontán! Állíts be és beszéljétek meg…

-          Múltkor sem volt otthon, pedig írtam neki egy SMS-t!

-          De most nem fog tudni rólad! Mit veszíthetsz?

-          Igaz… még meggondolom! A bátyádnak pedig… lehet, hogy a lánynak idő kell… ha tudta, hogy beszélni akar vele, akkor nem véletlenül siethetett el úgy!

-          Van benne valami…