A következő napokban a születésnapi meglepetés buli foglalta le gondolataimat. Azt akartam, hogy tökéletes legyen minden, tudom, mennyire fontos a 16. év egy lány életében. Tom segített, támogatott és megvitatta velem a témákat. Izgatott voltam, reméltem, hogy Emmának tetszeni fog minden és végre tényleg eláshatjuk a csatabárdot. Ez volt minden vágyam, hogy végre békesség legyen közöttünk.

-          Arra gondoltam, hogy mivel Emma eléggé megszerette a lovakat, mi lenne, ha valami ezzel kapcsolatos dolog is lenne? –kérdezte egyik este Tom.

-          Mire gondolsz?

-          Nem is tudom, arra gondoltam, talán kaphatna tőlünk egy lovat…

-          Egy igazi lovat? – képedtem el- Istenem, biztosan imádna érte! –lelkesedtem- A lovardába szervezhetnénk a bulit! Felállítanánk egy hatalmas sátrat, lenne zene, finomabbnál finomabb ételek, eljönnének a barátai is, és ott lenne a család! Egy country-s beütésű születésnap, kockás ingek, cowboy kalapok…

-          Szerintem, imádná… -mosolygott Tom.

-          Gondolod? Akkor beszélek velük, biztosan ki lehet bérelni!

-          Tökéletes lesz! Ennél szebb születésnapi ajándékot nem is kívánhatna! Imádni fog érte téged is és belátja majd, hogy te egy édes nőszemély vagy, aki egy csupa szív teremtés! –húzott az ölébe.

-          Dicsérj még egy kicsit, és tényleg elszáll az egóm! –fúrtam arcomat a nyakába.

-          Szerintem ennyi pont elég lesz… - simított végig hátamon és én libabőrös lettem.

-          Miért lenne elég… - cirógattam a mellkasát.

-          Mert azt mondtam… - kerekedett fölém…

Izgatottan vártam a születésnapi buli napját, talán még Emmánál is jobban izgultam, bár ő nem sejtett semmit sem az egészből. A barátainak is szóltam, megbeszéltem mindenkivel mindent, simán ment minden, mint a karikacsapás.

-          Segítenél? –kérdezte a buli előtti napon Tom.

-          Persze, miben?

-          Nem tudok választani… van két ló és egyszerűen mind kettő olyan gyönyörű…

-          Még nem vetted meg a lovat? –mosolyodtam el- Jellemző!

-          Ezt miért mondod?

-          Mindig mindent az utolsó pillanatra halogatsz! –cibáltam meg a fülét gyengéden.

-          Ez eddig nem zavart… -mosolygott rám csibészesen.

-          Khm, menjünk akkor!

Egy gyönyörű barna és egy még szebb fehér ló közt szólt a vita, tényleg nehéz döntés.

-          Na? –kérdezte Tom türelmetlenül.

-          Nehéz, nehéz…

Próbáltam Emma, azaz egy 15, holnaptól 16 éves kislány szeméből nézni a dolgot. Nem akartam, hogy akár csak ilyen kis dolog is mellé csússzon a születésnapján. A barna lónak szép, hosszú sörénye volt, egészségesen csillogó szőre, nagy barna szemei. Tökéletes volt.

Azután megnéztem a fehéret is.

-          Legyen a fehér… -mondtam.

-          Miért?

-          Mert kislányként mindenki a szőke hercegről álmodozik fehér lovon. Gondolj bele, milyen lenne, ha lenne egy saját fehér lova, ráadásul ez a ló fiatalabb is, mint a barna, tehát mire Emma felnő…

-          Megvesszük! –vágta rá Tom.

-          De te mit gondolsz? Mert ez csak az én véleményem!

-          Tökéletesen megbízom benned, te jobban értesz a nők nyelvén, mint én! Én nem tudom, mit gondolhat egy tinédzser, de te átélted, szóval…

-          Te ne értenél a nők nyelvén? –nevettem.

-          A lányomén mostanában sajnos egyre kevésbé… olyan szeszélyes, mint amilyen én voltam ennyi idősen…

-          Látod? Talán több mindenben hasonlítotok, mint azt gondolnád!

-          Talán… De azt akarom, hogy abban is hasonlítson rám, hogy én mennyire szeretlek!

-          Tom, én biztos vagyok benne, hogy holnap végre elássuk a csatabárdot! –jelentettem ki.

-          Nagyon remélem…

Miután megvettük a lovat, Tom hazament, hogy a holnapi napot Emmával tölthesse, és este sikerüljön elcsalnia a helyszínre. Én még maradtam és az utolsó simításokat is elvégeztem a díszítésen. Ellenőriztem mindent, felhívtam a cukrászt, aki a tortát és a süteményeket szervírozza, minden a legnagyobb rendben volt, így én is megnyugodtam és aztán hazamentem.

Másnap este 6-ra mentem Tomékhoz, úgy beszéltük meg, hogy együtt megyünk a helyszínre, ha netán Emmának akadna valami problémája velem, ne ott csináljunk cirkuszt.

-          Ő is jön? –gyökerezett földbe a lába, amikor meglátott. Soha nem láttam még egy 16 éves lányt olyan csúnyán nézni.

-          Boldog születésnapot… -mondtam halkan.