<Tom szemszöge>

Épp kaptam egy SMS-t Emily-től, hogy holnap dolgoznia kell, amikor valaki csöngetett. Ajtót nyitottam és ott állt előttem Emily… pontosabban először azt hittem, hogy ő az…

-           Öhm… te nem Emily vagy, igaz? –kérdeztem bizonytalanul.

-           Amy! –nyújtotta felém a kezét- A másik fele vagyok! Beszélhetnénk?

-           Persze! –engedtem be - Miben segíthetek?

-           Miért szenvedsz? –tért egyből a lényegre.

-           Tessék?

-           Hallottad! Te és a nővérem!

-           Nem értem…

-           Egyszer kerülöd, aztán beszélni akarsz vele! Nála dettó! Kivéve a holnapi, mert tényleg dolgoznia kell! Helyettesíteném, de én is melózok! Na mindegy! Hogy van ez?

-           Ismered a tényeket, nem? –kérdeztem.

-           És? Kit érdekel, a diákod, na és aztán? Már elnézést a kifejezésért, de szard le!

-           Ez nem ilyen egyszerű…

-           Jaj, tisztára mintha őt hallanám… - forgatta a szemét.

-           Mire vagy kíváncsi, megmondanád?

-           Mit akarsz tőle?

-           Semmit… -mondtam ki habozás után.

-           Nem azt kérdeztem, mit nem lehet… te mit érzel? Mit AKARSZ tőle?

-           Szeretem a nővéredet… - vallottam be végül.

-           Sejtettem! –sóhajtott.

-           Ő ki nem állhat, ugye?

-           Bolond! Már megbocsáss, hogy kimondom! De igaz! És nem csak te, de ő is! Dehogy utál, odavan érted, mióta letegezett! Úgy látszik igaz, hogy a szerelem bolonddá tesz! Nálatok tényleg! Az élő példák…

-A tanára vagyok, ezen semmi sem változtat! Szerethetem, de nem akarok neki rosszat, a világért sem…