<Tom szemszöge>

-           Nem tudom, mi baja volt ma! –sóhajtottam gondterhelten ebéd közben.

-           Mit vártál, hogy loholni fog utánad? –Bill.

-           Nem… csak… nem tudom!

-           Folyton lerázod! Én amondó vagyok, hogy a következő gitárórán mondj el neki mindent! Hogy szereted őt és ezért próbáltad magad távol tartani! Az ő érdekében, mert kicsaphatják érte!

-           Ha ez olyan egyszerű lenne…

-           Ha belekezdesz már menni fog!

-           Lehet…

„Holnap mindenképp gyere el… Kérlek! Valamit el kell mondanom…” –kaptam ezt az üzenetet Tomtól.

Holnapra dupla műszakot vállaltam a kávézóban, nem fogok tudni elmenni… azt fogja hinni, hogy szándékos. Pedig most nem. Szívesen mennék… látni akarom.

-          Mit tegyek Amy, holnap nem jó! –kértem tanácsot húgomtól.

-          Hát írd meg neki, hogy nem jó!

-          És el is hinné ezek után szerinted…

-          Hát… nem biztos…

-          Szerintem nem… de nincs mese, dolgoznom kell!

-          Az a baj, hogy nekem is, pedig helyettesítenélek!

-          Ez egy jel! Az esetleges kapcsolatunk is halálra van ítélve!

-          Hülye vagy! –nézett rám komoly fejjel.

-          Akkor is sok a furcsa dolog! Véletlen lenne? Persze, mindegyik…

-          Nem! Csak a ti hülyeségetek, mert mindkettőtök gyáva odaállni a másik elé!

-          Ha akar valamit, majd jön…

-          Azt tenné! Ha nem menekülnél mindenféle ostoba ürüggyel előle. De te foggal-körömmel harcolsz ellene!