-          Megnyugodhat, nem én vagyok az! –sóhajtottam, mivel Tom jutott eszembe.

-          Mi bántja? –kérdezte kedvesen.

-          Volt már úgy, hogy vonzódott valakihez, akihez nem szabadna?

-          Nem igazán! De ha csak vonzódás az egész, akkor nem lehet olyan nehéz! Úgy értem rosszabb lenne, ha szeretné!

-          Nem tudom! Több mint vonzódás, de hogy szerelem…

-          Mi a gátló tényező?

-          Mások vagyunk! Két külön világban élünk, ami ha keveredik csak bajt okozhat!

-          Ezért mondta le a programot?

-          Nem tudom! Egyik nap közeledik, máskor meg… leráz, és levegőnek néz!

-          Jesszusom, magának össze kéne jönnie a bátyámmal! Szinte ugyanolyan cipőben járnak!

-          Miért, nála mi a gond?

-          A lány! Ő nem akar tőle semmit! Úgyhogy a bátyám inkább kerüli! Úgy volt, hogy ma hármasban leszünk, de lemondta!

-          Oh… és ez biztos? Mármint, hogy a lány nem akarja!

-          Akkor hagyta volna közeledni a bátyámat!

-          És ha csak félt?

-          Ugyan mitől? Oké, mondjuk ők is két külön világban élnek úgymond, de mi értelme az életnek, ha nem kockáztatunk, nem igaz?

-          De… de mi van, ha a lány fél kockáztatni, mert ha rosszul sül el, akkor minden borul?

-          De akkor sem szabad mindent annyiban hagyni… Meg kell ragadni a kínálkozó lehetőségeket, mert ha kihagyja, talán egész életében bánná…

-          És mi van, ha azt bánná meg, ha engedne?

-A tapasztalatból tanulunk, nem?

-          Igaza van! –mosolyodtam el- Viszont jött pár vendég, úgyhogy mennem kell! A tea ajándék! –álltam fel - Viszlát Bill!

-          Viszlát kisasszony! És köszönöm a teát…