Kszldtem pp, amikor a telefonom zenetet jelzett. Befejeztem a sminkelst s megnztem, ki rt.
- Oh… - ez volt az els reakcim, miutn elolvastam Tom SMS-t.
- Miben msz Emily? –jtt be Amy, pont a legjobbkor.
- Nem megyek… -ltem le az gyra fancsali kppel.
- Mi? Hihetetlen vagy! Flpercenknt meg fogod gondolni magad?
- n nem… de igen! –adtam oda neki a telefonom.
Igazbl mg j is, hogy lemondta, gy szhez trtem.
- Uh…
- Legalbb kijzanodtam! Mit is hittem…
- Bolond, ha csak gy lemond rlad!
- Nem is voltam az v! gy nincs minek kiderlnie s nincs mirt bajba keverednnk! Ennyi!
- Ugyan ki tudn meg, ha viszonyotok lenne? Az gvilgon senki…
- Amy ne! Ne akarj rtukmlni, lthatod, nem akarja! s nem is akarhatja! s n sem! –mentem ki onnan.
Mrges voltam Tomra… s magamra is. Pr napja ismerem, mgis csak r tudok gondolni…
Libabrs leszek, ha eszembe jut, elnt a forrsg, a szvem irt gyorsan dobog, a tenyerem izzad, s zavarban vagyok.
Szerelem lenne? Nem hiszem… de ha mgis? Nem, az kizrt. Nem lehet. A tanrom, ezt nem felejthetem el. Taln beteget kne jelentenem erre a maradk 6 napra. Holnaputn htvge s aztn mr csak 5 nap.
Amy pont gy csinl, mintha Tom s n kztem, lenne valami. Pedig nincs… Rszrl biztosan nincs. De rszemrl nem tudom.
Vele kapcsolatban mr semmit sem tudok…
AJÁNLOM AZ OLDALT
