Este nem nagyon ment az alvás, de így legalább törhettem a fejem a tanár úr viselkedésén.

Megvan! Csak szórakozott! Biztos csak erről lehet szó, mi másról? Ezernyi lánnyal, sőt nővel találkozik nap, mint nap, miért kellenék pont én? Igen, biztosan csak ennyi az egész ás felesleges bonyolultabb dolgot ebbe belegondolni. Tom csak egy kicsit szórakozni akart.

Reggel nagyon úgy ébredtem, hogy semmi kedvem bemenni az egyetemre, de sajnos ez nem kívánságműsor, be kell menni, nincs mese.

A büfénél is pont vele kellett összefutnom. Próbáltam kerülni a tekintetét, mert tudom, hogy ha belenézek a szemébe, elgyengülök.

-          Beszélhetnénk kisasszony? –jött oda hozzám angol óra után.

-          Őő… ne haragudjon tanár úr, de most nem megy, le kell adnom egy esszét még a szünetben, és még át kell néznem a biológiát! –hadartam villámgyorsan egy ütős kifogást. Legalábbis én annak éreztem.

-          Értem… akkor délután?

-          Nem tudom még, hogy el tudok-e menni… rengeteg a tanulnivaló holnapra.

-          Oh, hát ezt sajnálatos hallani! Mindenesetre itt a számom, tudassa kérem, hogy ráér-e majd!

-          Rendben! –vettem el a felém nyújtott névjegyet.

-          Viszlát kisasszony! –mosolygott rám, majd elment.

Kifújtam az addig benntartott levegőt és sóvárogva néztem utána.

Nem szabad, nem szabad, nem szabad!!!

És a délutáni óra… nem tudom, mit tegyek, elmenjek, vagy ne? Ahj Amy, szép kis slamasztikába kevertél… Hogy mászok ki ebből? Hogy nézhetnék rá szimpla tanárként, amikor ennyire vonzódom hozzá…