- Azt hiszem… Egy kis vz mgiscsak jl esne… -nygtem ki nagy nehezen.
- Ok! –ment ki a konyhba, gy felllegeztem.
Zavarba hozott, hogy ilyen kzel volt hozzm, levegt is alig mertem venni.
- Tessk! –jtt vissza s a kezembe adott egy pohr vizet.
- Ksznm! –mondtam, pedig vgigsimtott a kezemen, majd elengedte a poharat.
Az egsz ra ilyen hangulatba telt s minden egyes hozzm rsekor hatalmasat ugrott a gyomrom. De nem szabad ebbe belegondolnom semmit sem, csak vletlenl rt hozzm annyiszor.
Nyilvn szre sem vette s csak nekem jelentett sokat… mrmint…
- Ksznm az rt tanr r! –kszntem el msfl ra mlva.
- Szvesem, n ksznm! –mosolygott rm s kiksrt - Ja igen! Azt a lnyt, aki tegnapvolt bent, dvzlm!
- Tessk? –nztem r dbbenten.
- Hallhatta! dvzlm! –jtt kzelebb- Mert nem maga volt, az biztos!
- n… el-elnzst, n… - teljesen a falhoz hzdtam mr- n csak… -nztem le a fldre. Szgyelltem magam.
- Holnap ugyanekkor, ugyanitt! –jtt mg kzelebb s flve nztem fel r. A falnak tmaszkodva hajolt flm.
- O-ok…
- Menjen… -shajtott fel s a nyakamhoz hajolt.
- M-mit akar… -hunytam le a szemem, amikor az arca az enymhez rt.
- Nem tudom… csak… - megsimogatta az llam, n pedig megfogtam a tarkjt.
- Ne csinlja ezt… n-nem lehet… -kapkodtam leveg utn.
- Tudom… -shajtott lemondan.
- Holnap tallkozunk tanr r! –mentem el onnan gyorsan.
- Remlem… -mosolyodott el halvnyan, n pedig igyekeztem gy tenni, mintha nem hallottam volna ezt a kis megjegyzst. Elmentem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
