-          Azt hiszem… Egy kis v�z m�giscsak j�l esne… -ny�gtem ki nagy nehezen.

-          Ok�! –ment ki a konyh�ba, �gy fell�legeztem.

Zavarba hozott, hogy ilyen k�zel volt hozz�m, leveg�t is alig mertem venni.

-          Tess�k! –j�tt vissza �s a kezembe adott egy poh�r vizet.

-          K�sz�n�m! –mondtam, � pedig v�gigsim�tott a kezemen, majd elengedte a poharat.

Az eg�sz �ra ilyen hangulatba telt �s minden egyes hozz�m �r�sekor hatalmasat ugrott a gyomrom. De nem szabad ebbe belegondolnom semmit sem, csak v�letlen�l �rt hozz�m annyiszor.

Nyilv�n �szre sem vette �s csak nekem jelentett sokat… m�rmint…

-          K�sz�n�m az �r�t tan�r �r! –k�sz�ntem el m�sf�l �ra m�lva.

-          Sz�vesem, �n k�sz�n�m! –mosolygott r�m �s kik�s�rt - Ja igen! Azt a l�nyt, aki tegnapvolt bent, �dv�zl�m!

-          Tess�k? –n�ztem r� d�bbenten.

-          Hallhatta! �dv�zl�m! –j�tt k�zelebb- Mert nem maga volt, az biztos!

-          �n… el-eln�z�st, �n… - teljesen a falhoz h�z�dtam m�r- �n csak… -n�ztem le a f�ldre. Sz�gyelltem magam.

-          Holnap ugyanekkor, ugyanitt! –j�tt m�g k�zelebb �s f�lve n�ztem fel r�. A falnak t�maszkodva hajolt f�l�m.

-          O-ok�…

-          Menjen… -s�hajtott fel �s a nyakamhoz hajolt.

-          M-mit akar… -hunytam le a szemem, amikor az arca az eny�mhez �rt.

-          Nem tudom… csak… - megsimogatta az �llam, �n pedig megfogtam a tark�j�t.

-          Ne csin�lja ezt… n-nem lehet… -kapkodtam leveg� ut�n.

-          Tudom… -s�hajtott lemond�an.

-          Holnap tal�lkozunk tan�r �r! –mentem el onnan gyorsan.

-          Rem�lem… -mosolyodott el halv�nyan, �n pedig igyekeztem �gy tenni, mintha nem hallottam volna ezt a kis megjegyz�st. Elmentem.